Dome Karukoski Interjú: Tolkien filmrendező

Ha életrajzi filmet készítesz J.R.R. Tolkien, jobb, ha ismered a dolgaidat. Szerencsére Dome Karukoski a Középfölde és a tágabb értelemben vett fantasy nagy rajongója volt már jóval azelőtt, hogy elkezdett volna rendezni. Tolkien. A finn rendező korábban dolgozott Tom of Finnország és az ország nagy sikere A Grump, de most J.R.R. fiatal életét veszi szemügyre, feltérképezi korai éveit egészen a toll papírozásáig A hobbit.

Screen Rant Nemrég leült Karukoskival Londonban, hogy megbeszéljék az elhozást Tolkien az élethez.

A birminghami költözés előtt hol forgattad a vidéki dolgokat?

Mert Birmingham nem úgy létezik, mint 100 évvel ezelőtt – és ennek nagy, sajnálatos és tragikus oka van. Így hát megpróbáltuk megtalálni, hol tudnánk ezt leforgatni. Ezt London régi kerületeiben forgatjuk? Hol találunk helyet ezzel az infrastruktúrával? Fő helyszínünknek Észak-Liverpoolt és Manchestert választottuk. Aztán persze a Sarehole Mill and Shire részt a lehető legközelebb forgatják – valahogy meg kellett találnunk a shire-jét. A tényleges helyszínekre nem autóznánk, mert ez gyártási szempontból lehetetlen. Az egyetlen hely, amelynek hitelesnek kellett lennie, természetesen Oxford volt. Mert olyan instrumentális. Nem élt olyan sokáig vidéken. Dél-Afrikából költözött, szóval ez nem annyira elemi számára – de Oxford igen. Ezért nagyon fontos és fontos volt, hogy helyszíni felvételeket készítsünk Oxfordban.

Az egyik dolog, ami feltűnt számomra a film nézése során, az volt, amikor felmegy, és átnéz az árokon, és ott van a sárkány. A hatások hihetetlennek tűntek, mintha egy igazi sárkány lenne ott. Mennyire nehéz volt elérni ezt a hatást – több ehhez hasonló effektust – egy olyan filmben, amely alapvetően karakter- és párbeszédvezérelt életrajzi film?

Ez volt az egyik nagy gondom. Tolkien-rajongó lévén szerettem volna ezeket az elemeket bevinni. Még egyszer, tudod, egyik sem fejeződött be. Először is meg kell értened, hogy [egyik] sem a könyvekből származik, mert még nem írta meg a könyveket. És ahogy ő maga mondta, nincs egy az egyben inspiráció. Az ötlet az, ami segít, hogy nem kapcsolódsz ahhoz, ami valójában a könyvekben szerepel. Amihez kötődsz, az az, hogy – mivel a könyveket azelőtt olvastam, hogy a Jackson-filmeket láttam, mielőtt ma láttam volna minden fantasy-cuccot –, csak a képzeletemhez tudok visszatérni, hogy hogyan érzem magam abban a világban. És akkor visszatérsz ahhoz, hogy ő egy fiatalember, aki felvázolja azt a világot; vonalakat épít. Tehát a sárkány természetesen Fafnir. Ez Fafnir története, nem Smaug vagy Glaurung a Silmarillionból. Fafnir és az ő elméje egy sárkányról van szó, amely egy mitológiai lény, amely a legnagyobb félelmedet képviseli. Ebben az esetben az, hogy elveszíti a barátait és elveszíti a szerelmét, tehát a legnagyobb félelmével kell szembenéznie azon a világon. Be kell menni az érzelmekbe, abba, amit a karakter érez, és ebben az érzelemben látja… mert zseni elméje van – ihlet és elemek, vázlatok egy festményről, amit később használ. Remélhetőleg működik, mert összefonódik az érzelmekkel, amelyeket ő érez, és nem csak egy fantáziaelem egy akciósorozatban.

Nagyon fontosat említettél Tolkienről és származásáról, mégpedig azt, hogy ez nem allegória, pedig vannak olyan területek, amelyek az életéből származnak.

Pontosan. Mindig azt mondtam, hogy ez az ő érzelmi zűrzavara. Az allegória szempontjából nem Mordor, de érzelmileg zűrzavart lát, amikor szembesül a gonosszal.

Lehetetlen a frontra nézni, és nem látni például a mocsarakat. Egyértelműen vannak olyan dolgok az életében, amelyek hatással voltak rá, de nem ez a szándéka a szövegnek vagy a történetnek, amit elmond. Milyen nehéz volt megbizonyosodnia arról, hogy belevette ezeket az elemeket, amelyek utaltak a képzeletére anélkül fog létrehozni, hogy az embereket félrevezetné: „Ó, a Gyűrűk Ura a világháborúról szól ÉN?'

Szerintem a filmben könnyebb, mint a trailerben. A trailerben hosszú folyamat volt, hogy megszerezzük őket, hogy valahogy ne próbálják meggyőzni az embereket arról, hogy amit mutatunk nekik, az a brit Mordor. ez nehéz. A filmben könnyebb, mert lassan építed a karakter érzelmi növekedését, és ezen keresztül a karakter érzelmi növekedése, a víziók és az elemek… Nem csak víziókról van szó, hanem arról is, hogy mit hall, hogyan a fák beszélnek. Még nem entek, de a fák beszélnek, megvan a saját hangjuk. Tehát itt minden egy fiatal fiú személyes szemszögéből jön. Számomra nem fontos, hogy egy konkrét fantasy elemet beépítsek, mert Tolkien-rajongó vagyok. Számomra fontos, hogy Tolkien-rajongóként megmutassam, hogyan fejlődik egy fiatal zseni elméje. És mindezek az elemek szinte bármilyen mitológiából átvehetők… Szóval az a fontos, hogy egy fiatal fiút mutassunk meg ki olvassa ezeket a mitológiákat, és hogyan fejlődik az elméje, és akkor az, amit tesz, az az, hogy valóban sikerül különböző.

Kicsit szélesebbre szabva ezzel Tolkien, korán van egy kiejtési pillanat. Ez szándékos dolog volt, hogy tisztázza a nevének összes hibás kiejtését?

Ez valóban benne volt a forgatókönyvben. Az a konkrét jelenet volt a forgatókönyvben, mielőtt megérkeztem. Több vázlatot átírtunk, miután megérkeztem, de ez a jelenet benne volt a forgatókönyvben. Egyszerűen tetszett a jelenet. Viccesnek tartottam, mert a nevét is rosszul ejtettem ki. Finnül úgy ejti, ahogy a megfogalmazás, ezért mi Tolk-en-nek ejtjük, de a gyártás során annyi embert hallottunk a Tolk-ine kiejtésében. Nagyon sok Tolkien-szakértővel találkoztam, akik olyan konkrétan mondták, hogy milyen hosszú az „e”. Így aztán szórakoztató jelenetté vált a still, annak ellenére, hogy annyiféleképpen átírtuk a forgatókönyvet. Szerintem ezt ő is sokat tapasztalta.

Arról beszélt, hogyan változott a forgatókönyv. A vége, amelyről azt hittem, hogy olyan találó befejezés volt ennek az eredettörténetnek, mindig kész volt?

Nem úgy, ahogy a filmben. Ez egy dolog volt, ami megkönnyebbülés volt, mert filmesként az egyik dolog, amikor életrajzot készítesz, az az, hogy hogyan szűkíted le az időt. A Tom of Finland esetében, amely egy nagyon problémás film volt, amin évekig dolgoztunk, a legnehezebb az [időkeret] volt. Ezzel az idő szűkítése nagyjából megtörtént. Teljesen ugyanaz volt, legalábbis az első forgatókönyvben, amit olvastam. Ez megkönnyebbülés volt, és meglepetés is, mert ismertem C.S. Lewis történetét és a sejtéseket, de ezt a történetet nem. Ez egyfajta szerelmi pillanat volt, ez a barátság története. Ez a mozi, egy filmszerű és epikus történet, tele érzelmekkel. Ez valahogy mindig benne volt a forgatókönyvben.

Ebből a forgatókönyv-ötletből megmutattad, hogy gyerekkorától felnövekszik, és öt gyerekszínészed is bekerült a főszereplők közé. Hogyan állt hozzá ehhez, és hogy az átmenet természetesnek tűnjön?

Először Nicket adtam be, majd Lilyt. Nickből és Lilyből indultam ki, Nickkel találkoztunk először, de akkor már több fiút is meghallgattunk. De miután bezártam Nicket az én Tolkienemnek, és meg tudtuk biztosítani, hogy korábban érkezzen az X-Menből, részt vegyen a filmben és próbáljon, akkor elkezdtük a Nick körüli többi fiú szereposztását. Ezzel egy időben fiatal fiúkat is válogatunk – több fiatal fiút, akik hasonlítanak egymásra. Amikor megvolt a csomag, elkezdtük a modorossági próbákat, hogy együtt járjanak. Mozogtak, és bizonyos modoruk van, például mi az erős kezük, hogyan ülnek. És persze ennek egy kicsit változnia kell, ahogy öregszel, de valahogy így találod. Nadia Stacey a frizurában és a sminkben nagyszerű munkát végzett, hogy megváltoztatta őket. Szóval gondoskodtunk róla, hogy az érzelmek ne szűnjenek meg, amikor az átmenet megtörténik.

Nyilvánvalóan az egyik nagy beszédtéma a film körül a Tolkien-birtok, és ők valahogy elutasítják a filmet. Szerinted miért van ez, és van-e valami érzése ezzel kapcsolatban?

Valójában nem látták a filmet. Felajánlottam nekik, hogy megnézzék velem a filmet, és remélem, elfogadják az ajánlatot. Szívesen találkoznék velük, megmutatnám nekik a filmet, hallhatnám gondolataikat, és megvitatnám, miért tettek meg bizonyos művészi szabadságjogokat. Remélem, és úgy érzem, amikor megnézik a filmet, észre fogják venni, hogy a karakter iránti tisztelettel, csodálattal és szeretettel készült. Nem démonizálja a karakterét, érzelmileg nagyon igaz. És ami nagyszerű a bejelentésükben, az az, hogy nem volt ellenséges, sokkal inkább az volt, hogy „nekünk ehhez semmi közünk”. Amit valahogy meg kell tenniük, hogy ne kapjanak 150 interjúkérést. Remélem, leülhetek velük és megnézhetem a filmet. 10 filmből 9 okkal készül a birtok nélkül, mert még ha ez a világ legszeretetreméltóbb birtoka is, akkor is elkezded kiszolgálni őket, és nem neked, mint művésznek [a filmet készíteni].

Utolsó kérdés: mi a kedvenced gyűrűk Ura film a Jackson díszletről?

Ó, jesszusom. A Helm's Deep miatt a második.