Austin Stark és Colman Domingo interjú: The God Committee

Az emberek olyanok, mint az autók: időnként cserealkatrészekre van szükségük. Sajnos az autóiparral ellentétben nálunk nem áll rendelkezésünkre a pótszervek fejlesztésére alkalmas technológia; más emberekből kell átültetni őket. Nincsenek elegen szív, tüdő és vese gondoskodni minden emberről, akinek szüksége van rájuk, és magas a kilökődési arány, amikor az átültetett szervek nem jutnak el új gazdáikhoz. A szervátültetések összetett és nagy tétekkel bíró világa az új film színhelye, Az Isten Bizottság.

Mark St. Germain 2006-os drámája alapján Az Isten Bizottság egy orvosokból álló testületet követ, akiknek az a lehetetlen feladat, hogy eldöntsék, ki részesülhet abban a kiváltságban, hogy adományozott szívet kapjon. Úgy kell megítélniük ezeket az emberi lényeket, hogy meghatározzák, ki élhet és kinek kell meghalnia. A szereplőgárda tartalmazza Kelsey Grammer, Julia Stiles, Colman Domingo és Janeane Garofalo, akik mindannyian különböző módon kezelik a munkájukból fakadó nyomást és stresszt, és kötelességük Istent játszani.

Miközben elősegíti a kiadását Az Isten Bizottság, Austin Stark író/rendező és Colman Domingo színész beszélt a Screen Rantnak a filmen végzett munkájukról, beleértve azt a feladatot, hogy készítsenek el egy drámát, amely a film egyik sötét szegletében játszódik. orvosi terület. Az ő érdeme, hogy Domingo karaktere, Dunbar atya a film egyik legérdekesebb figurája, egy titokkal múltbeli és potenciálisan homályos motivációk, amelyek befolyásolják döntéseit és társai által róla alkotott felfogást film. Megvitatják a filmet valós egészségügyi szakembereknek való bemutatásuk során szerzett tapasztalataikat és a tőlük kapott visszajelzéseket is frontvonal szakértői akik igazán tudják, milyen magát az életet a kezükben tartani.

Az Isten Bizottság már elérhető a mozikban és VOD-ban.

Tegnap este láttam ezt a filmet, és szerintem nagyon jó volt. Olyan veszélyes a maga módján. Még egy csepp hatalom is olyan romboló hatást gyakorol. Tehát a kérdésem mindkettőtöknek az, hogy hogyan lehet ezt átadni a képernyőn anélkül, hogy bénító kétségbeesést keltene a nézőben. Mert tudom, hogy a film nem feszül bele úgy, ahogy lehetett volna. Mondja el nekem, hogy érzékeny és bizonyos szempontból szívmelengető megközelítést alkalmaz ehhez az igazán komor témához.

Austin Stark: Csak arra gondolok, amikor a forgatókönyvet írtam, és amikor a filmet készítettük, csak arra gondolok, hogy mi visszhangzik bennem, és próbálok hű lenni az anyaghoz. Ha van egy lenyűgöző történeted, soha nem fogod úgy érezni, hogy erőltetsz valamit, mintha túl nehézzé akarnád tenni. Vagy ha könnyelműséget próbálsz hozzáadni ott, ahol nem esedékes az egyszerűség, az sem fog működni. Csak hűnek kell lenni az anyaghoz. És mindig vegye figyelembe... Nem olyan dolog, amin tudatosan gondolkodom, nem vagyok olyan, mint: "Ezt szórakoztatóvá kell tennem!" vagy mindegy... Csak szerintem van egy lenyűgöző történet, és igyekszem hagyni, hogy magáért beszéljen.

Colman Domingo: És szerettem volna hozzátenni, hogy mit mondtál arról, hogy ez ne hagyja kétségbe a közönséget... kétszer néztem meg a filmet. Minden alkalommal van egy pillanat, ami egyszerűen megöl. Valójában ez nem kétségbeesés. Ez egy pillanat, ami megöl, mert van benne remény. Ez az a pillanat, amikor az ujj a szívhez ér, és a szív dobogni kezd, és ennek a várakozása. Erről van szó. A nap végén az egész arról szól, hogy megpróbáljuk újra életre kelteni az illetőt. Ez reménykeltő. Nagyon érzelmes leszek emiatt. Egyszerűen gyönyörű... Minden, ami körülveszi azt a pillanatot, tényleg csak küld engem. Azt hiszem, ó, erről szól a film.

Austin Stark: Igen.

Colman Domingo: Ezekről a döntésekről van szó, hogy újra felpörgesse a szívet, hogy újra meginduljon a vér.

Biztos!

Austin Stark: A film valóban egy szerelmes levél azoknak az orvosoknak, akik egy tökéletlen rendszerben dolgoznak. Csak azzal az energiával, és onnan közeledve, szerintem megakadályozza, hogy elakadjon. Reménykeltő üzenetet kínál arról, hogy mit tartogat a transzplantáció jövője.

És ez empatikus a karakterekhez is. Mert nem az, hogy "Ki vagy te, hogy ez a felelősség?" Ez olyan, mint, hogy ki az, aki ilyen hívásokat kezdeményezhet, ki kap lehetőséget és ki nem? Megbirkózik ennek a súlyával bárki vállán. nem tudom elképzelni. Colman, a karaktered azt a különleges gallért viseli. A film azt sugallja, hogy a karakternek éppolyan jelmeze lehet, mint neked, mint színésznek, anélkül, hogy túl sokat spoilerne. Színészként megtudod, hogy pontosan hol van az a karakter, vagy muszáj eljátszanod, hogy a közönség így is tudja értelmezni? Vagy tudja, hol rejlik a karakter erkölcsi iránytűje?

Colman Domingo: Igen. Tudod, hol rejlik a karakter erkölcsi iránytűje, de szeretnéd ezt a közönség számára is kétértelművé tenni. Szerintem ez a nagyszerű az összes karakterben. Ezek mind bonyolultak. Kíváncsi vagy, mi az indítékuk? Tudod? Ez rendkívül emberi. Egy ilyen karakternek tetszik, hogy nem csak egy pap és ennyi. Nem, ő egy pap, aki egyben letiltott ügyvéd is. Ez kérdéseket vet fel vele kapcsolatban, és az indítékaival kapcsolatban. Még mindig nála vannak a cuccai. De megpróbálja ezt kibontani, hogy mindenkivel tiszta döntést hozzon. Azt hiszem, ez a szándéka, és ez a motorja a filmben.

Köszönöm szépen mindkettőtöknek. Öröm volt mindkettőtökkel beszélgetni. A film fantasztikus. Van néhány barátom, akik az orvosi területen dolgoznak, és ezt szeretném nekik megmutatni.

Austin Stark: Tegnap este nagy bókot kaptunk. Volt egy orvos, aki a Donate Life America nevében volt ott, és a film után azt mondta: "Ez volt a leghitelesebb orvosi film, amit valaha láttam." Ez volt a legnagyobb dicséret.

Leszögezte!

Colman Domingo: Igen.

Austin Stark: És valaki, aki a területen dolgozik...

Colman Domingo: Ez a legjobb vélemény! Ez az! Ez a legjobb értékelés.

Donnie Yen ellazul az új John Wick 4 szett fotóján

A szerzőről