Stephen King: A 90-es évek 10 legjobb adaptációja, az IMDb szerint

Stephen King egy lenyűgöző birodalmat épített fel horrorban, és a finom új adaptációkkal örvendetes reneszánsz következett. Történetei gyakran tele vannak fantáziával, és sokakat visszaéltek a feltételezésük puszta trükkje miatt. A múltban ennek eredménye volt néhány meglehetősen gyenge film. Ez csak azáltal sikerült elkerülni, hogy a legújabb filmesek felfogták karaktereinek megrendítő voltát.

A 80-as és 90-es évek veleszületetten keveredtek Kinggel, e művészi érzékenység miatt. De az utóbbi nem bírt el több kettősséget a találatok és a kihagyások között. Csak a 90-es években lehetett A remény rabjai részvénytársasággal Vékonyabb. Tehát így alakult az évtized az IMDb-felhasználók számára.

10 Thinner (1996) - 5,8

Igazán kár egy ilyen mélységes adaptációval kezdeni, mert ami amúgy is kissé gyengécske volt. A semmibe zsugorodás gondolatát át lehetett volna fordítani a horrorra, de a végtermék kiábrándító. A súlyproblémák kezelése kínos, akárcsak a misztikus cigány sajnálatos trópusa. A film témái mindenhol ott vannak, a főszereplő pedig teljesen utálatos.

Ügyvédként megvéd egy bűnözőt, majd személyes bosszúállásra használja fel őket. Ami még rosszabb, a színész teljesítménye egyszerűen nem megfelelő. Mire vért kevernek a pitébe, világossá válik, hogy ez a történet minden olyan ostobaságot átél, amiért a horrort olyan szigorúan ítélik meg.

9 The Night Flier (1997) - 6.0

Kingtől nem idegenek a vámpírok, és Tobe Hooper adaptációja Salem's Lot továbbra is a klasszikus horror sarokköve. Szerencsére ez a későbbi film Miguel Ferrerrel büszkélkedhet főszereplőjével, aki olyan slágereiről ismert, mint pl. Twin Peaks.

Természetéből adódóan tehetséges színész, ő emeli fel az anyagot, egy röpke fantázia, amely nem igazán tudja kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. A szórakozást évszázadok óta elárasztják a vámpírok, és nehéz lehet friss történeteket levezetni. Őszintén szólva, ez egy tömör novella volt. Még élénk futási idő mellett is túlszárnyalja a fogadtatást, annak ellenére, hogy remek a felépítése és a tisztességes ütés.

8 The Dark Half (1993) – 6.0

Maga George Romero rendezte, aki igazán népszerűsítette az általunk ismert zombikat, még befolyásolva is hátborzongató videojátékok. Szóval ez remek lehet a horror szerelmeseinek. De talán nem annyira a hétköznapi nézőknek. A gonosz alteregó fogalmát gyakran használták, így jobban ismert terület King bélyegével. A gyilkosságok és a mánia eszkalációja valójában meglehetősen tisztességes, és ez valami alulértékelt film.

Kivéve a bizarr, teátrális befejezést. Nos, spoilerek: az alteregó valódi kiléte túlságosan szembetűnő kiállás a főszereplő munkájához. És talán túlságosan meta volt. Az ingerlés határozottan késik, de szerencsére néhány ügyes kameramunka és tisztességes előadások szórakoztató visszalépéssé teszik ezt.

7 Tales From The Darkside: The Movie (1990) – 6.3

A horror műfaj nagyon jól illeszkedik az antológiatörténetekhez, és gyakran előnyére válik a szorosan szövött történetek. Ez egy újabb filmadaptáció számos horror antológiából, amely szintén nem felel meg a forrásanyagnak. A klasszikus csavart hangsúlyozva a sorozat epizódjai szinte felcserélhetők társaival, de játékosak és lendületesek. Tehát annak ellenére, hogy a szereplőgárda jócskán tehetséges, szórakoztató meglepetéseket tartalmazott, a filmhez erősebb anyagokra volt szükség.

Keretezése egy klisés mesebeli trópus, a speciális effektusok pedig összességében nem kielégítőek. Az antológiák azzal a kockázattal járnak, hogy egy menetben, évadban vagy filmben többször nyernek vagy elbuknak. Sajnos ez utóbbira hajlik.

6 Szükséges dolgok (1993) - 6.3

Ennek a történetnek a puszta kiindulópontja sokak számára hasonló Alkonyat zóna epizódok, amelyekben a kívánságok gyakran súlyos következményekkel járnak. Szóval, ez egy jól megviselt terület, és a film számos témája szintén kissé unalmas. Ebben a filmben azonban olyanok szerepelnek, mint Max von Sydow és Ed Harris, akik minden egyes jelenetet kiemelnek.

Ismét egy közepes King adaptációról van szó, amely ugyanazokkal a problémákkal küzd, mint a forrásanyaga. Még tisztességes költségvetés mellett is, minden bizonnyal a többi kisebb adaptációhoz képest, a történetet komoly finomításra szorul. Ez mind az alkalmi nézőket, mind a könyv rajongóit frusztrálni fogja.

5 Alkalmas tanuló (1998) - 6.7

Bryan Singer követte azonnali klasszikusát, A szokásos gyanúsítottak, ezzel a kisebb thrillerrel. A puszta összehasonlítás alapján megelőző ítéletnek kellett alávetni. Ian McKellen állandóan hívogató képességei – maga Magneto, aki véletlenül egy volt nácit alakít – határozottan döntő jelentőségű. A többi szereplő is elég tisztességes, és Singer rendezése is tartogat itt-ott okos manővereket.

De végső soron a történet egyenetlen tempótól, alkalmi valószínűtlenségtől és a főszereplő gyengébb teljesítményétől szenved. Ez egy atmoszférikus pszichológiai thriller, amely lényegében elmarad a saját merész előfeltevésétől, ami bátrabb, mint a film.

4 Dolores Claiborne (1995) – 7.4

King adaptációi gyakran akkor a leghatékonyabbak, ha teljesen figyelmen kívül hagyja a fantáziát. Valami eredendően hibás abban, hogy a fantáziát a képernyőre vigyük, legyen az effektusok hiánya vagy tónusos kompromisszum. Ezenkívül a megalapozott valóság sokkal könnyebben elérhető a hétköznapibb nézők számára.

Itt Kathy Bates egy újabb drámai slágerrel tér vissza, védjegyének számító hitelességében és választékában. Hozzá csatlakozik még néhány sztár, de tagadhatatlanul végigviszi a filmet. Az anya és lánya kapcsolata előzményt élvez, és a visszaemlékezések nem szállnak ki a kezéből. A film gondosan egyensúlyoz egy történetet, amely egyébként nagyon bonyolulttá válhatna.

3 Nyomorúság (1990) - 7.8

Ez a rajongói szolgáltatás az elképzelhető legdesztilláltabb King-mód szerint. Ugyanakkor ez egy zseniális tempójú, árnyalt thriller, amely két nagyszerű színész számára nyújt kifinomult bemutatót. A téli beállítás tökéletes ehhez az éles, karaktervezérelt lassú égéshez. Bár a film leginkább klasszikus „kapálós” jelenetéről ismert, a film átfogóan megidézi a valódi klausztrofóbiát, és meggyőző drámát hoz létre.

Kathy Bates mániája lassú feltárás, aprólékos eszkalációval. Lenyűgöző alakítása kiválóan kiegészíti James Caan minden emberét. A film annyi időt enged a levegőhöz, megragadó játékként funkcionál. A finálé mégis annyira katartikus, hogy dacol minden túlzás érzésével.

2 A zöld mérföld (1999) - 8.6

Ez egy ambiciózus, tematikusan lehengerlő történet rendkívüli adaptációja. Ami hat regényből álló sorozatként indult, epikus drámát kapott, ennek megfelelően hosszú futamidővel. A három óra után Frank Darabont sikeres rendezés után ismét aranyat ér A remény rabjai.

Ami még mindig minden idők legmagasabbra értékelt filmje az IMDb-n. Mágikus realizmussal, felkavaró erőszakkal, gyilkossági rejtéllyel és etikáról szóló beszélgetésekkel ez nem más, mint egy remekmű. Ez egyben az egyik legtisztább Stephen King sztori, amiben semmi mást nem vegyít, mint a legnagyobb erősségeit. Lehet, hogy a film hosszúra nyúlik, de okos, szelektív döntéseivel megőrzi a regényhűséget.

1 The Shawshank Redemption (1994) – 9.3

Alig van szó erről a filmről, ami ne dicsérné a magától értetődő ragyogást. Természetesen egyesek bizonyos elemeket szükségtelenül szentimentálisnak találtak, talán az operajelenetre utalva. De a legtöbb számára a történet megrendítősége kellően meggyőző és mindenképpen megindító. Ez a történet ismét egy börtönben játszódik, ehelyett széles tematikus ecsetekre összpontosít.

Azonban annyira kiterjedt és jól teljesített, ambiciózus és optimista, hogy nehéz tagadni a hatását. Ez egy hosszú film, de semmi sem tűnik feleslegesnek. Az erőszak visszafogottabb megközelítését is tartalmazza, anélkül, hogy elveszítené valódiságát.

KövetkezőA 10 legjobb mém és Twitter-reakció a Batman DC Fandome előzeteséből

A szerzőről