Space Hulk: Tactics Review

Még a stratégiai játékok szabványai szerint is Space Hulk: Taktika lassú és módszeres tapasztalat. Az azonos nevű társasjátékból adaptált Cyanide fejlesztő megpróbálta átvinni az asztali élményt a videojátékok birodalmába. Habár Space Hulk: Taktika az akciódúsban játszódik Warhammer univerzumban a fantasy és a sci-fi keverékével a játékmenet nagyon céltudatos és intellektuális. Jóban-rosszban a Cyanide sikerült. A Tactics olyan, mint egy asztali játék, amelyet a képernyőre szállítottak.

Space Hulk: Taktika nem mindenkinek való. Kifejezetten azoknak a játékosoknak készült, akik szeretik sokkal többet tölteni az idejüket azzal, hogy a cselekvéseiken gondolkodjanak, mintsem hogy végrehajtsák azokat. Ha valami cselekvésorientáltabb dolgot akarsz vagy vársz, az elmezavaró unalomhoz vezet. Az elhivatottak számára azonban jelentős mélység és szórakozás rejlik Space Hulk: Taktika csak egy nem elhanyagolható mértékű frusztrációval.

Összefüggő: A Sony megerősíti, hogy a PSN névváltoztatási lehetőség 2019-ben érkezik

Space Hulk: Taktika nem szűkölködik a tartalomban. A játék nagy része, az egyjátékos, két kampánymód között oszlik meg. Az első egy 13 küldetésből álló történet az űrhajósokkal vagy a Terminátorokkal. A második kampány egy 9 küldetésből álló történet az idegen rosszfiúkkal, a génlopókkal. Az egyes kampányok narratívái a tipikusak Warhammer mitológia, de elég ártalmatlanok. Van egy offline és online csetepaté mód is, amely ugyanazt a két hadseregtípust használja. Ez az aszimmetrikus játékmenet a Space Hulk: Tactics szívből dicsérhető, mert minden frakció teljesen eltérő módon játszik.

A terminátorokkal minden egység úgy mozog, mint egy tank, mert lényegében az, amiről van szó. A gigantikus, ormótlan páncéljukba szíjazva minden katona óriási hatalomérzést rejt magában. Terminátorként nem az a cél, hogy előre haladjunk, hanem, hogy lassan mozogjunk a térképen, és előre lássuk a helyzetet a génlopók tettei, akiket gyakran nem lehet látni, amíg a Terminátor közvetlen vonalában nem tartózkodnak látás. Soha nem egészen izgalmas, de van valami kielégítő abban, ahogy a terminátorok kinéznek, mozognak és viselkednek. Az a tény, hogy a terminátorok ezek az ormótlan szörnyetegek, és nem a tipikus agilis, határ menti szuperhős űrhajós Űr Hulk fantasztikus egyedi érzés.

Eközben a génlopók sokkal gyorsabban mozognak, de a harc szinte ellentétes módon zajlik a terminátorokkal. A génlopók szinte mindent láthatnak a térképen, és ezt a tudást fel kell használniuk, hogy megtalálják a módját a terminátorok mellé. A génlopók halálos közelharcosok, de csak akkor hatékonyak, ha nem tudatos ellenséget lopnak. A génlopó kampány annyira szembemegy egy normál stratégiai játékkal, hogy Space Hulk: Taktika bölcsen azt ajánlja, hogy először a Terminátor küldetéseket fejezzék be. Mindkét kampány nagyon büntető, de ebben az elragadó stratégiai játékban.

Az alapjáték és a mechanika Space Hulk: Taktika Jók. Ha van egy kis akadozás a mechanikában, az a kártyarendszer. Minden körben választható a kártya, amelyet feláldozhat az extra értékes AP-pontokért, hogy mozogjon vagy támadjon. A kártyák buffok és power-up hozzáadására használhatók. A kártyarendszer a Space Hulk: Tactics eredeti asztali változatának védjegye, de remek ötlet. Eleinte zavarónak és túl bonyolultnak tűnik, de a gyakorlat révén értelmet nyer. Ugyanez nem mondható el a vezérlőkről.

A Cyanide fejlesztő egyértelműen megpróbálta megépíteni a Space Hulk: Tactics-t mind a konzolos, mind a PC-közönség számára. A kettő közötti különbség felosztása sajnos nem sikerült Űr Hulk bármilyen szívességet. Az interfész Taktika egyszerűbb, mint ami egy átlagos PC-játékban található, de még mindig túl sok menü és bemenet van a konzolvezérlőkhöz. Space Hulk: Taktika túl lassú egy konzolos stratégiai játékhoz, és túl egyszerű egy PC-s játékhoz.

Ez a félúton a PC és a konzolos játék között számtalan problémát okoz. Az egységeket nem lehet külön-külön kiválasztani, hanem görgetni kell, ami felesleges időhúzás. A képernyőn megjelenő apró szöveget, amely tele van értékes információkkal, hihetetlenül nehezen olvasható több mint két méteres távolságból. A mozgás és az input gyakran nem reagál, sőt a határokon átívelő harcias. Egy AP pontot gyakran fel kell áldozni annak érdekében, hogy a katonát a megfelelő irányba nézzék a finom vezérlés miatt. A legrosszabb az egészben, hogy a játék első személyű módban kezdődik, nem a sokkal értelmesebb izometrikus nézetben. Az első személy kellemes magával ragadó élményt nyújt, amely megmutatja a térképek részleteit, de teljesen ellentétes a játék stratégiai mechanikájával. Lehetetlen hatékonyan játszani, ha ennyi kilátás van elzárva.

Az AI a Space Hulk: Taktika elég nehéz, a konzol kezelőszervei nem lehetnek akkora, ha nem nagyobb akadályok. A frusztráló elemei Űr Hulk abból kell származnia, hogy nem tette meg a megfelelő mozdulatokat, vagy nem megfelelő időben támadta meg az ellenséget. Ehelyett a játék nehézségét nagyban növelik a tervezési döntések. Ezek a vezérlési problémák idővel javíthatók és javíthatók. Indításkor viszont Space Hulk: Taktika túlságosan nagy fejfájást jelent a legkeményebb stratégiai rajongók kivételével.

Space Hulk: Taktikamost 39,99 dollárért elérhető Xbox One-on, PS4-en és PC-n. Megadták a Screen Rant-ot, és lejátszották a PlayStation 4-es példányát felülvizsgálat céljából.

Értékelésünk:

3 az 5-ből (jó)

Astro A20 Wireless Gen 2 Gaming Headset áttekintése

A szerzőről