Seth Rogen interjú: Egy amerikai savanyúság

Seth Rogen a főszerepet Herschel Greenbaum és dédunokája, Ben alakítja Egy amerikai savanyúság, amelyet Brandon Trost rendezett, előbbi novellája alapján Szombat esti élet író Simon Rich. Egy valószínűtlen balesetben Herschel, egy askenázi zsidó kelet-európai bevándorló, aki jobb életet keres Amerikában, be van zárva egy edénybe savanyúságlével, és csodával határos módon sértetlenül előkerül, amikor száz éve felfedezik a későbbiekben. Ezután találkozik Bennel, és a következő egy történet arról szól, mit nyerhet és veszíthet egy kultúra egy évszázad alatt, kombinálva az összes komédiát az ember általában egy Seth Rogen filmtől elvárná.

Egy amerikai savanyúság az egyik első nagy horderejű eredeti film a újonc HBO Max előfizetéses szolgáltatás, és kiemelkedik Rogen első olyan élőszereplős filmjeként, amely 2012 óta nem kapott R minősítést. A bűnös utazás. Ráadásul ez az első alkalom, hogy Rogen több karaktert is eljátszott, bár a film nagy elgondolása ezt teszi. sajátos kreatív döntés, amely természetes módon illeszkedik a nagyra becsült komikus tehetséghez, aki mindkét szerepében valóban megcsillan és megakadályozza a

kettős öntés attól, hogy trükknek érzi magát.

Miközben elősegíti a kiadását Egy amerikai savanyúság, Seth Rogen beszélt a Screen Rant-nek a filmen végzett munkájáról, az első PG-13-as filmjétől közel egy évtizeden belül egészen a Herschel karakteréhez használt, jellegzetes „régi ország” akcentusig. Azt is tárgyalja, hogy a film hogyan közelíti meg a judaizmus kulturális és vallási vonatkozásait, valamint saját kapcsolatát ősi kultúrájának spirituális oldalával. Végül elmagyarázza a jelenet mindkét oldalának eljátszása során felmerülő improvizációs nehézségeket.

Egy amerikai savanyúság megjelent az HBO Max-on.

Szeretem ezt a filmet. Imádom, milyen édes és jószívű. Ne érts félre, szerettem Ez a vég, és ennek a filmnek határozottan szíve-lelke van, ami kiemeli. Nem csak Jonah Hillt kapja meg az ördög.

De ez is ott van!

Jobb. Szóval volt Amerikai savanyúság mindig PG lesz, vagy ez később született meg?

Azt hiszem, amikor elkezdtük a forgatást, rájöttünk, hogy nincs szükség túlzottan koszos elemekre. Valójában a családról szólt, ezért azt gondoltuk: „Talán csináljunk belőle egy olyan filmet, amelyet együtt nézhetsz az egész családot, és nem kell megijedni attól, hogy mi kerülhet a képernyőre, és milyen kényelmetlenné tehet te! (Nevet) Ez egy olyan felismerés volt, amelyhez a folyamat elég korai szakaszában jutottunk, hogy ez egy PG-13 film. Emlékszem, mindannyian egymásra néztünk, és azt gondoltuk, ez történik? És az volt!

Mesélj az akcentusodról. Csak úgy ki-be lehet csúszni, vagy be kellett tárcsázni? Volt nyelvjárási edződ, vagy egyedül jöttél rá?

Eleinte volt egy edzőm, aki segített fejleszteni. Eljött a helyszínre, és végül elment, talán részben a frusztráció miatt (nevet). Ez amolyan kitalált akcentus, azt hiszem. Hihetetlenül fontos volt számomra, hogy meg tudjam tartani a komikus ritmusokat, és ne csak úgy, tudja, teljesen összetörjem a szokásos mintáimat. Tudom, hogy ez a vígjátékom része. Szóval ez volt az egyensúly, hogyan tegyem ezt a hangzást valóságossá és hitelessé, ne pedig karikatúraként. Valaki, akibe érzelmileg befektethetsz, de egy olyan akcentus is, amely lehetővé teszi számomra, hogy olyan vicces legyek, ahogy kell.

Ez egy nagyon... Várj, hadd mondjam el ezt. New Yorkban élek, és a legtöbb barátom bizonyos fokig zsidó.

Igen (nevet).

És ez egy nagyon zsidó történet, mind kulturálisan, mind vallásilag. Úgy érzem, ezt nem látod annyira. A legtöbb barátom kulturálisan inkább zsidó, tudod? Tudsz beszélni arról, hogy beépítjük a filmbe a tényleges vallást, az imákat és egyebeket?

Azt hiszem, ez valami nagyon érdekes téma volt számomra: a kulturális judaizmus és a vallásos judaizmus egyensúlya, és hogy a zsidó emberek sok tekintetben elválaszthatatlanok a vallásuktól, ahol a DNS alapján vagy zsidó, és nem egy hitrendszer szerint kizárólagosan. Azt hiszem, ennek eredményeként sok általam ismert zsidó, köztük jómagam is hajlamos lemondani zsidóságuk minden vallási vonatkozásáról, különösen, ha az ember világi nevelésű, mint én. Úgy tűnik, mintha szükségtelen lenne. De ahogy idősebb lettem, rájöttem, különösen az olyan dolgok körül, mint a halál és a születés, és az élet ilyen nagy pillanatai, az emberek visszahúzódnak a felé. a vallásuk, mert hasznos eszközökkel és infrastruktúrákkal rendelkeznek az élet néhány ilyen nagy pillanata köré, amelyeket néha nehéz megbirkózni, különösen halál. Ez olyasvalami volt, amit egyre jobban értékeltem, és valami, ami... Bár nem feltétlenül hiszek a judaizmusban, most már látom, hogy a halállal kapcsolatos zsidó protokollok határozottan hasznosak és terápiásak az emberek számára. És ez pusztán a vallási oldalra épül, nem a kulturális oldalra, tudod? Ez valami olyasmi, ami az öregedéssel kezdett kialakulni bennem.

Sok filmjét meghatározza az, ami legalábbis laza improvizációs stílusú vígjátéknak tűnik. Legalább ilyen energiája van. Ez még akkor is lehetséges, ha mindkét főszerepet játszod?

Időnként van. De ez hihetetlenül nehéz, és nem ajánlom, hogy azok, akik ugyanabban a filmben két szerepet játszanak, jól teljesítsenek! Körülbelül 15 éve improvizálok filmben, és ez egy nagyon nehéz változata volt ennek. Mindkét oldalt egyszerre kell rögtönözni. Herschelként improvizálok, szüneteket hagyva arra, amit tudtam, hogy később vissza fogok improvizálni magamnak mint Ben, majd hetekkel vagy hónapokkal később térjen vissza, és rögtönözze a másik felét beszélgetés... Ami trükkös, azt mondanám.

Brandon azt mondta: "Gyere!" Vagy azt mondta: "Gyere, ember, miért csinálod ezt velem?"

Nem, azt mondta: "Gyere!" Csak olyankor csinálnám, amikor tudtam, hogy használható. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy jó improvizáljunk, tudja, mikor szabad improvizálni és mikor nem. Ez megköveteli a forgatási és vágási folyamat nagyon szilárd megértését.

Ha már Brandonról beszélünk, dolgoztál vele először Ez a vég? Mi késztette a döntést Amerikai savanyúság megfelelő film volt a számára, hogy teljes mértékben kézbe vegye a gyeplőt?

Igen, dolgoztam vele a This is the End című filmen, és szó szerint meg sem tudom számolni, hány dolgon dolgoztam vele azóta. Az Interjú, a Szomszédok, a The Night Before, a Disaster Artist, és ő dolgozott a tévéműsorainkon, ő rendezte a Future Man epizódját. Őszintén szólva ez az egyik olyan dolog, ami miatt tényleg azt hittem, hogy lehetséges. Ő rendezte a Future Man szerintem legviccesebb epizódját (1. évad, 7. rész: Pandora's Mailbox). És mint aki évekig együttműködött vele, operatőrként láthattam, mennyire közelíti a munkáját. az objektíven keresztül, szójáték nélkül, a történetről és a karakterről, és úgymond az összképről, és arról, hogy mennyi mindent tett azért, hogy szolgálja azt. Nem tűnt őrült ugrásnak számomra.

Egy amerikai savanyúság megjelent az HBO Max-on.

Dűnevég magyarázata

A szerzőről