A Stephen King adaptációk legjobb előadásai, rangsorolva

Amikor a felháborító és egyedi képzeletről van szó, Stephen King veszi a tortát. Szinte páratlan az a képessége, hogy összetett, de elérhető történeteket készítsen ilyen széles közönség számára. Emiatt műveit továbbra is tévére és filmre egyaránt adaptálják.

A legjobb horrortörténetek és drámák némelyikét Stephen King művei és ezzel együtt ikonikus előadások ihlették. A Stephen King-adaptációk sok-sok éve alatt azonban néhány előadás a legjobbnak tűnik. Ha visszatekintünk a 70-es évekre egészen mostanáig, íme, a Stephen King adaptációiban található tíz legjobb előadás.

10 Fred Gwynne – Pet Sematary (1989)

Mint a megszentelt föld a névadójától, Pet Sematary Az adaptációk mindig is kissé átkozottnak tűntek. Sem az 1989-es, sem a 2019-es filmeknek nem sikerült maradéktalanul elmesélniük King legrosszabb történetét. De ez ritkán az előadásoknak volt köszönhető.

A King Canon egyik legikonikusabb szereplője Jud, az atyai, de problémás szomszéd Pet Sematary. Míg John Lithgow dicséretes munkát végez, de Fred Grwyne valóban megtestesítette a karaktert. Veleszületett édessége át- és átjár, de van egy megtört melankólia, amit ritkán lehetett látni Grwyne-től. Kivételes teljesítmény, és az egyik leghűségesebb a forrásanyagához.

9 Clancy Brown – A Shawshank megváltása

A remény rabjai vitathatatlanul az eddigi legdicsértettebb King adaptáció (egyetért Stanley Kubrick filmjével A ragyogás sokaknak). A történet eléri az emberi szellem extrém hosszát, és a szereplőgárda ezt tökéletesen megragadja. Morgan Freeman és Tim Robbins kivételesek, de Clancy Brown az, aki karrierje teljesítményét nyújtja.

Brown generációja egyik legnagyobb karakterszínésze, és Hadley kapitányként nyújtott teljesítménye is ezt bizonyítja. Ahol szinte minden A-listás tisztességes munkát végzett volna a szerepben, Brown képessége, hogy teljes mértékben megtestesítse a karaktert, emeli a szerepet. Hadley egy gazember, akit szeretünk utálni, Clancy Brown pedig egy színész, akit szeretünk nézni.

8 Tim Curry – It (1990)

Tim Curry a műfaji filmgyártás ikonja, ehhez nem fér kétség. Jellegzetes hangja azonnal felismerhető mindenki számára, aki hallja, de az a képessége, hogy mélyen kontrasztos szerepekké formálódik, azt jelenti, hogy minden alkalommal valami újat kap. Curry számos fellépéséről ismert, de Pennywise-ként a TV minisorozat adaptációjában játszott Azt traumatizált egy generációt.

Curry's Pennywise egy klasszikusabb bohócfigurát fogadott el, Bozo vagy Ronald McDonald idejére nyúlik vissza. De az a meleg külső papírvékony volt. Curry egy pillanat alatt a tiszta gonosz vadállati erejévé változhat, megtestesítve a szerep démoni természetét. Ez a humor és a horror egyensúlyba hozó aktusa ikonikus előadást hozott létre, amely évekig páratlan marad.

7 Michael Clarke Duncan – A zöld mérföld

A néhai Michael Clarke Duncan kivételes karakterszínész volt, aki élete során számos projektben szerepelt. Sokan felismerhetik őt a sok hangszerepéről, de a többi szerepe egyike sem felelt meg az elvégzett munkának A zöld mérföld. Ez az a teljesítmény, amely miatt jelölték a 72. Oscar-gálán.

Michael Clarke Duncan John Coffey szerepében egy remekül megörökített alakítás egy erőteljesen ügyes színésztől. A szívhez szóló, leegyszerűsítő és összetett Duncan gondossággal és emberséggel egyensúlyozta az életnél nagyobb karaktert. Duncan olyan csodát és tisztaságot ragadott meg, amiről a legtöbb színész csak álmodozhat.

6 Jack Dylan Grazer – It (2017)

Ha a fiatal hősökről van szó, kevesen hasonlítják össze a Vesztesek Klubjával. Ezek az eredetiek Idegen dolgok a gyerekek a legjobb gyerekszereplők minden történetben. Andy Muschietti víziója Azt az eddigi legjobb hősöket mutatta be a közönségnek, kivételes teljesítményt nyújtott mindenkitől, különösen Finn Wolfhardtól és Sophia Lillistől.

A csapat legjobb teljesítménye, és minden King-adaptáció egyik legjobbja Jack Dylan Grazer volt Eddie Kaspbrak szerepében. Egy ilyen fiatal előadó számára ez kivételes karaktermunka volt. A szimpatikus, vidám és édes Eddie volt a második leghatásosabb előadás 2017-ben. Azt.

5 Sissy Spacek – Carrie (1976)

Carrie felülmúlta, hogy csak a Stephen King kánon ikonja, és a horrortörténet egy darabjaként biztosítja a helyét. Egy bántalmazott és menedéket kapott lány története, aki felfedezi telekinetikus képességeit, miután túl messzire lökték, még ma is megdöbbentően aktuális.

Míg Brian De Palmáé irány még mindig átsüt, ez van Sissy Spacek címadó teljesítmény, amely az egész projektet összetartó ragasztó. Spacek teljesítményével nagy megtiszteltetést szerzett a műfaji filmek számára, és abban az évben Oscar-jelölést kapott. Bár a díjak nem jelentik a végét, minden bizonnyal a hatás jele. Spacek nyers és sokkoló előadása továbbra is hatással van a nézőkre.

4 Bill Skarsgård – It (2017)

Lehetséges, hogy sokkoló, ha nem istenkáromló egyesek számára, de Bill Skarsgård teljesítménye a gonosz bohócként, Pennywise nemhogy megegyezett Tim Curryével, de véleményünk szerint felülmúlta azt. Míg Curry öröksége legendásnak számít, Skarsgård valami természetelleneset és nyugtalanítót hozott a teljesítményébe.

A Skarsgård-féle Pennywise-ban szinte nincs emberség, ami mindenképpen dicséret. Skarsgård ernyedt állú, halott szemű módja, ahogyan Skarsgård bohócot játssza, azt jelzi, hogy ez valami sokkal baljóslatúbb dolog, csak úgy, mintha ember lenne. Állatias és elképesztő, és csak az utóbbi idők egyik legjobb gazfickója erősíti meg. Itt van a remény Ez: 2. fejezet még hihetetlenebb pillanatokat ad ennek a szerepnek.

3 Jack Nicholson – The Shining (1980)

Bár sokan elhelyezhetik Nicholson élén, biztonságosan a harmadik helyen áll ezen a listán. Mit kell még elmondani Jack Nicholsonról és A ragyogás? Ez egy olyan teljesítmény, amely elengedhetetlen a film sikeréhez. Jack Torrance hihető őrült fordulata nélkül az egész film szétesne.

Az egyetlen ok, amiért Nicholson nincs a csúcson, az az, hogy ez még mindig magának Nicholsonnak a továbbfejlesztett változata. Ez semmiképpen sem sértés, hiszen Nicholson elkötelezettsége a szerepben szinte páratlan a legtöbb előadónál. Ez azonban kevésbé egy teljes értékű karaktertranszformáció, mint az egyik Nicholson-iterációja. Bármi is legyen, továbbra is a horror műfaj ikonja marad, és a karakter megszemélyesítésének értékesítésére szolgáló példa.

2 Shelley Duval – The Shining (1980)

Minden idők egyik leginkább alulértékelt előadása is feltűnik A ragyogás. Shelley Duvall ahogy Wendy Torrance egész karrierje teljesítményét nyújtotta. Míg a közönségnek hinnie kellett Jack Nicholson teljesítményében, Shelley Duvall volt az, aki ezt biztosította. Az igazi félelmet közvetítő képessége páratlan.

Sokan leértékelhetik az előadást csak reakciósnak, de ezekben a reakciókban rejlik a ragyogás. Ami egy szokásos scream fest lehetett, az Duvallnak köszönhetően az elsődleges félelemig emelkedett. A pillanat, amikor legyőzötten lendíti az ütőt, miközben zokog a férje felé, vagy amikor feláll ernyedt állkapcsa és némán sikoltozása a végén csak néhány a figyelemre méltó döntései közül. Még a film kezdetéhez közeli apró pillanatokban is, amikor férje bántalmazását fedi le, megdöbbentő megértést mutat Duvall mérgező és káros kapcsolataival kapcsolatban. Duvall munkája A ragyogás remélhetőleg egy napon felismerhető a zseniális, mert képzeld: ő a történet hőse.

1 Kathy Bates - Nyomorúság

Bármely Stephen King-adaptációban a legjobb alakítás címét illeti meg Kathy Bates ban ben Szenvedés. Noha még mindig Kathy Batesről van szó, olyan egyszerű, mint a nap, ő valahogy egy egészen más személyt testesít meg Annie Wilkes szerepében. A nyugtalanító jogosultság miatt gyűlöljük Annie-t, de szomorú odaadása regényei és alkotói iránt szánalomra késztet. Bár sokkal lecsupaszítottabb, mint más horrorelőadások, Bates Annie-t az egyszerűsége és őszintesége teszi annyira jóvá. Hihetetlenül ijesztő, mert Annie létezhet.

Talán Annie karakterként és Kathy Bates teljesítménye rávilágíthat a rajongók mai viselkedésére. A fantázia túlzásba vitte, a művészetet fogyasztó művészet megszemélyesítése megtestesül benne és a végletekig taszul. Teljes mértékben elkötelezi magát a karakter veleszületett erőszakossága és önzése mellett. Megdöbbentő emlékeztető ez mindannyiunk számára, hogy a művészet soha nem tartozik ránk, és ha hiszik, hogy igen, akkor ártalmas és mérgező helyre visz minket.

KövetkezőRepülőgépek, vonatok és autók: 13 dolog, ami még ma is megállja a helyét

A szerzőről