A szerző minden Stephen King horror adaptációját gyűlölte
Stephen Kingműveit több tucatszor adaptálták kis- és nagyvásznon, és az író soha nem riadt vissza attól, hogy megnevezze és megszégyenítse a neki nem tetsző adaptációkat. Mióta Brian De Palma rendező Stephen King legkelendőbb debütáló regényét keltette életre a képernyőn az 1976-os kasszasikerrel Carrie, a horror szerző művének adaptációi a televízió és a mozivásznon egyaránt főszerepet jelentettek. King művét annyiszor adaptálták az évtizedek során, hogy egyes adaptációinak mára már saját feldolgozása is van.
Érkezésével a Azt előzmény sorozat Üdvözöljük Derrybenaz HBO Max-on és a Paramount+-on Pet Sematary folytatás, még ezek a feldolgozások is hamarosan spinoffokat kapnak. A King-adaptációk hatalmas száma azonban elkerülhetetlenül vezetett néhány ihletetlen kiránduláshoz. A forgatókönyvírók és rendezők szerencsétlenségére King mindig őszinte volt azokkal az adaptációkkal kapcsolatban, amelyekről úgy érezte, hogy kudarcot vallottak a munkája során.
Az évek során a mindig szókimondó király különféle interjúkban, visszatekintésekben és cikkekben kijelentette, hogy jónéhány adaptációja nagyon nem tetszik neki. Egyes esetekben ez abból adódik, hogy King nem emlékszik a forrásanyag megírására (vagy már nem tetszett neki). Más esetekben Kingnek a filmesekkel való kreatív nézeteltérései miatt nem tetszett neki az adaptációik (például Stanley rendező
A ragyogás
Könnyen a leghíresebb eset, amikor King nem szereti művének adaptációját, az 1980-as filmváltozat. A ragyogás. Kubrick tagadhatatlanul megváltoztatta King kritikusok által elismert regényének hatalmas részét, szokatlan, sötéten komikus horrort faragva a könyv megrendítőbb, kevésbé klinikai szellemtörténetéből. Bár minden attól A Simpson család nak nek déli Park meghamisította Kubrick király adaptációját, az ikonikus film továbbra is eltér a forrásanyagtól. Eltűntek a regény megindító topiáriumai, a tragikus Jack halála (amelyet egy komikusabbra váltott), és ami a legfontosabb, Jack megváltó önfeláldozása. Az apaságról és a megbocsátásról szóló mese King regénye érzelmileg sokkal erősebb, mint Kubrick szigorú horrorfilmje, ami miatt a szerző nem szereti A ragyogás érthető (ha vitathatatlanul félrevezetett), tekintve, mennyire személyes a könyv az írója számára.
Firestarter
1984-esek Firestarter Fantasztikus előadást mutat be egy fiatal Drew Barrymore-tól, mint Charlie-t, egy pirokinézissel megajándékozott gyereket, miután szüleit kormányzati szervezetek kísérleteztek vele. Sajnos ez a teljesítmény és a Tangerine Dream pontszáma mind a közepes adaptáció, ami ehhez szükséges. A hamarosan újraforgatásra kerülő film egy King-adaptáció, amelyben a rendező Mark L. Lesternek hiányzik a nagyhatalmú gyerek premisszájában rejlő szórakozás, ami még szerencsétlenebbé teszi, mint az eredeti Firestarter John Carpenter rendező gyártás közben kirúgták.
A fűnyíró ember/The Running Man
Mindkettő 1992-es A fűnyíró ember és 1987-es A futó ember hasonló okokból kivívta King haragját, bár az előbbi sokkal rosszabb volt, mint az utóbbi. Mindkét film egy King-novella, illetve egy regény címét vette fel, hogy aztán annyi részlet megváltozzon, hogy az elkészült projektek aligha hasonlítanak a forrásanyagra. A futó ember A regény „mindenki ember” hősét, akit vészes körülmények kénytelenek voltak részt venni egy valóság-televíziós versenyen, amelyben emberekre vadásznak, egy bájos akcióhőssé változtatta, akit Arnold Schwarzenegger alakít. Ez a félrelépés – érvelt King A Writin-eng, kevésbé rokoníthatóvá tette a film főszereplőjét, de semmi sem volt ahhoz képest A fűnyíró ember. Állítólag az azonos nevű novellából „adaptált”. King gyűjteménye Éjszakai műszak, A fűnyíró ember bizarr fúziója Virágok Algernonnak és Tron ami nem hasonlít a forrástörténethez. Ez a kirívó hamis reklám arra késztette Kinget, hogy követelje nevének eltávolítását a film promóciós anyagaiból.
Temetői műszak
King kifogásai az 1990-es évek ellen Temetői műszak kevésbé a forrásanyag iránti hűség iránti szokásos követelései, hanem inkább az olcsó horrorfilm iránti általános ellenszenv vezérelte őket. King elgondolkodott Temetői műszak egy kizsákmányoló kép, amikor arról kérdezték, miért nem tetszett neki a film története a malommunkásokról, akiket gigantikus mutáns patkányok ostromolnak. Mindazonáltal felhozható egy érv amellett, hogy a szereplőgárdának köszönhetően a műfaji veterán Andrew Divoff is szerepel és Brad Dourif, ez az adaptáció pontosan olyan csúnya és durva, mint amennyire az eredeti novella indokolja, és King téved Temetői műszakhiányzik a jel.
Álomfogó
King nem volt túl negatívan Lawrence Kasdan rendezővel kapcsolatban Álomfogó a film 2003-as bemutatásakor, de néhány évvel később általában zűrzavarként emlegette a drága gyújtáskihagyást. A rendező tisztességére, King egy súlyos baleset után olyan nagy adag fájdalomcsillapítót kapott, hogy ő alig emlékszik a forrásregény megírására, ami közrejátszhatott a film kósza, nehezen követhető voltában cselekmény. Azonban, Álomfogó tartalmaz néhány kiváló teljesítményt és néhány feltűnő képet a rendetlen, túl hosszú cselekményben, és egy ritka King-adaptáció, amely vitathatatlanul megérdemel egy remake-et, hogy jobban kihangsúlyozza ezeket az elemeket.
Maximális túlhajtás
1986-osok Maximális túlhajtás bebizonyította King's Kubrick-kritikáját nem voltak olyan tisztességesek, mint amilyennek kezdetben tűnt, amikor az író először és utoljára próbálta ki magát a rendezésben. Hihetetlenül drága kudarc, Maximális túlhajtás látta, hogy King radikálisan megváltoztatta saját forrástörténetét, a „Teherautók” gyér elbeszélését, és a kiterjedt, ambiciózus sci-fi horror, amely egy olyan világban játszódik, ahol a gépek ámokfutásba kezdtek és gyilkolni kezdtek civilek. Abszurd erőszakos, akaratlanul mulatságos és fájdalmasan túl hosszú, Maximális túlhajtás Ez annak a terméke, amit King később bevallott, hogy bénító kokainszokás volt, és a film magán viseli a kábítószer hírhedt túlzásainak minden ismertetőjegyét.
A Sötét Torony
2017-es A Sötét Torony láthatta volna, hogy King elismert regénysorozata nagy fantasy franchise-lé válhat. Ugyanabban az évben Aztfilmadaptációja hatalmas sikernek bizonyult, ez a sötét fantázia nagyot bukott, milliókat veszített, és borzasztó kritikákat szerzett. King hibáztatott A Sötét Toronya döntése, hogy levágja az érettebb, erőszakosabb tartalmat a PG-13 besorolás biztosítása érdekében, miközben megpróbálja tömöríteni a bonyolult, egy hatalmas, hét könyvből álló sorozat önreferencia cselekménye egyetlen csonka film futási idejébe szintén sokba került a projektnek drága. A 2017-es flop minden érintett számára komoly kudarc az egyik legérthetőbb eset Stephen King nem szereti saját művének adaptációját.
A Sötét Disney-elmélet gyilkos gazemberré festi Peter Pant
A szerzőről