Nicolas Cage Drakula vs. Lugosi Béla: 6 legnagyobb különbség és ki a jobb

Figyelmeztetés: Ez a bejegyzés spoilereket tartalmaz Renfieldről

Nicolas Cage minden bizonnyal elemében van Renfield’Drakula gróf, és bár vannak tisztelgés Lugosi Béla 1931-es karakterének iterációja előtt Drakula, van jó néhány különbség is. Renfield a fekete-fehér film történetének folytatása, közel egy évszázad telt el, a középpontban átvált Renfieldre, Drakula ismerősére, és megpróbálja elhagyni társfüggő kapcsolatát az övével főnök.

Cage nem az első (vagy nem az utolsó) színész, aki megtestesíti Drakula gróf szerepét, az ősi vámpírt, aki elcsábítja és prédálja az embereket. A természetfeletti tehetségű figura filmes múltra tekint vissza, olyan neves színészekkel, mint Ray Liotta, Adam. Sandler, Frank Langella és Luke Evans saját maguk alakítják a karaktert – az élőszereplőstől egészen élénkség. Cage a legutolsó színész, aki belevágott a szerepbe, és rögtön Lugosi teljesítménye jut eszünkbe; ez különösen fontos figyelembe véve

RenfieldA nyitójelenet az 1931-es évek újrajátszása Drakula, val vel Cage és Nicholas Hoult mint Drakula és Renfield, ill. Mindazonáltal mindkét színész vámpírváltozata különbözik, így teljesen egyediek.

Lugosi Drakulája közelebb áll Bram Stoker karakteréhez

Lugosi Béla Drakula grófja mára jól ismert, 1931 óta Drakula volt az első adaptáció, amelyet Bram Stoker hagyatéka jóváhagyott, nem csoda, hogy a színész alakítása áll a legközelebb a szerző karakterleírásához. Lugosi Drakulája karizmatikus és csábító, olyan engedékeny, hogy vonzza az embereket, és a saját zsákmányát csalogatja, míg Cage Drakulája túlságosan támaszkodik Renfieldre ahhoz, hogy mindezt megtegye helyette. Bár Lugosi karakterének iterációja nem pontosan olyan, mint Stoker leírása a regényből, sokkal pontosabb, mint Renfieldé a karakter változata.

Cage Drakuláját más verziók is nagymértékben befolyásolják

Nick Cage Drakulája egy összevonás a Drakula különböző változatairól és a szerepet korábban megtestesítő színészekről. A színész ugyanis abból merített Christopher Lee, aki Drakulát alakította 1958-ban Drakula és annak folytatásai. Renfieldé nyitó szekvencia kifejezetten az 1931-es évek előtt tiszteleg Drakula, és úgy játszik, mint a történet folytatása. A címszereplő Lugosi által nyújtott alakítása egy olyan teljesítmény, amelyet Cage bizonyos mértékig utánoz a Universal legújabb filmjéhez, egészen bizonyos modorok alkalmazásáig.

Cage hatást merített Max Schreck Orlok gróf (aki lényegében Drakula) alakításából is az 1922-es klasszikusban. Nosferatu, valamint néhai édesapja, August Coppola, aki közép-atlanti akcentussal vonzotta. Cage határozottan megtalálta a módját, hogy Drakula grófot a magáévá tegye, annak ellenére, hogy rengeteg előadásból merítenie kellett. Mindeközben Lugosinak sokkal korlátozottabb medencéje volt. Ő volt a harmadik színész, aki Drakulát alakította az 1931-es film idején, és az első, aki életre keltette a hangját, mivel a többi némafilm volt.

Lugosi Drakulája inkább egy kifinomult figura

Lugosi Drakulája kifinomult megjelenésű. Haja sima, megjelenése kiegyensúlyozottságot áraszt – a nagyszerűség és az arrogancia érzetét egyesíti. Lugosi arra törekszik, hogy Drakulát úriembernek tekintsék előkelő öltönyeivel, visszacsavart hajával és egyenes hátú testtartásával. Az 1931-es filmben Drakula tudja, mit akar, és tudja, hogyan érheti el. A csábítás levegője játszik, és Lugosi könnyen felcsúszik a maszkra. Az ő Drakulája éles ellentétben áll Cage-éval, aki egy kicsit gyorsabban és lazábban játszik a karakterrel.

Nicolas Cage Drakulája kirívóan erőszakos Renfieldben

Renfield tele van véres erőszakkal. A végtagokat brutálisan letépik az emberek testéről, mindenhol vér fröccsen, Drakula pedig nyíltan gonosz az áldozatokkal való bánásmódban. Véres fogakat húz ki, egy ponton megfojtja Renfieldet, és rendíthetetlenül meggyilkolja ismerőse támogató csoportját, s a hatalom és a nyers erő demonstrációja során darabokra tépi őket. Ehhez képest Lugosi Drakulája kevésbé nyíltan erőszakos. Ez elsősorban azért volt, mert filmje az 1930-as évek elejéről készült, és a korszak nem volt hajlandó ilyen kirívó brutalitást bemutatni a képernyőn. Lugosi karaktere még mindig gyilkos volt, de az erőszak többnyire a képernyőn kívül történt, míg Cage Drakulája nagy örömmel mutatja meg a képernyőn megjelenő hasonmását.

Lugosi Drakulája elbűvölően baljós volt

Lugosi hihetetlenül jelen volt a képernyőn, Drakulája pedig bájos, de baljós volt. Hanglejtése egyformán tudott csábítani és elriasztani, ami tökéletes volt arra, hogy a karizma leple alatt áldozatokat csaljon be. Másrészt Cage Drakulája nyíltan megpróbálta terrorizálni az embereket, és nem nagyon próbálta elrejteni ezt. Ez valószínűleg annak volt köszönhető, hogy Renfield elvégezte helyette a legtöbb piszkos munkát, míg Lugosi iterációja jobban foglalkozott környezetével és az emberekkel való kapcsolataival. 1931-es évek Drakula olyan vonzalommal hatotta át a karaktert, aminek mások nem tudtak ellenállni, mielőtt végre felütöttek volna. Lugosi Drakulája veszélyt rejtett egy csábító homlokzat mögött.

Cage Drakulája szórakoztatóbb és felháborítóbb

Nyilvánvaló, hogy Cage élete idejét Drakulát alakítja. Az ő karakterváltozata kissé szokatlan, buta és felháborító. A színész az egész abszurditásába hajlik, és a film általános hangvételéhez illő teátrálisan alakítja Drakulát. Elég az hozzá, hogy Cage karakterének iterációja sokkal játékosabb és vadabb, ami szórakoztatóbbnak is tekinthető, mint Lugosi szerepvállalása. Cage túlszárnyalja az alakítását, és Drakulája is lazább, már-már elutasító módon belenyugodott a felsőbbrendűség gondolatába. Cage Drakuláját, bár időnként fenyegető, nevetésre játsszák.

Lugosi Béla a jobb Drakula

Míg Nicolas Cage Drakula-verziója vadul szórakoztató és emlékezetes, Lugosi Béla alakítása nagyjából az alapja minden olyan színésznek, aki ezt követően megtestesítette a szerepet, és akire sokan eszébe jutnak, amikor rágondolnak karakter. Övé a végleges Drakula, amelyhez a közönség újra és újra visszatér. Lugosi remekül átadja a vámpír parázsló magabiztosságát, azt a bájos, de mégis fenyegető magatartást, amellyel félelmet kelt a vele szemben állók szívében.

Az előadását alkotó árnyalt rétegeket nem lehet felülmúlni. Lugosi olyan személyiséget alakít ki, aki virágkora csúcsán van, akiből árad a karizma és az önbizalom, amely minden alkalommal feltűnik, amikor belép a szobába. Cage nagyszerű munkát végez, hogy életre keltse Drakulát Renfield, amely a karaktert egy új környezetben és évszázadban fedezi fel, de Lugosi képe az ősi vámpírról van igazán kőbe vésve.