Egy 2016-os könyv titokban elmagyarázta, hogy a hollywoodi filmek ritkán kapják meg Stephen Kinget
A Stephen King-adaptációk olyan gyakran buknak el, ahányszor sikerül, és arra, hogy miért olyan nehéz King műveit adaptálni, egy valószínűtlen helyen található a válasz.
Összegzés
- A Stephen King-adaptációk gyakran nem képesek megragadni munkája lényegét, mivel küzdenek azért, hogy belső horrorját külső filmes élménnyé alakítsák át.
- A film korlátai megnehezítik King könyveinek furcsább és kockázatosabb elemeinek ábrázolását, ami a döntő jelenetek és szereplők kihagyását eredményezi.
- A legújabb hollywoodi adaptációk javulást mutattak azáltal, hogy King novelláira összpontosítottak, és vizuális technikákat alkalmaztak belső világának életre keltésére. Néhány legutóbbi flop azonban rávilágít a forrásanyagtól való túl messzire való eltávolodás kockázatára.
Hollywood gyakran kap Stephen King Az adaptációk mind rosszak, és egy 2016-os könyv felvetette ennek okát. King munkája fenomenálisan népszerű az olvasók körében, és a valaha készült legjobb horrorfilmek egyikét ihlette. 1980-as évekből A ragyogás
Nem világos, hogy egyes King adaptációk miért szárnyalnak, mások miért buknak el. Még a 2019-es folytatások is A ragyogás és IT – Doktor Sleep és IT: Második fejezet, illetve – kereskedelmi és kritikus kudarcok voltak. Azonban, a A kukorica gyermekei filmeket rejtheti a választ erre a rejtélyre. A hollywoodi horror történetéről szóló 2016-os könyv szerint az 1984-es film alkotói A kukorica gyermekei összecsapott Kingával. A készítők King debütáló gyűjteményéből bővítették az azonos nevű novellát Éjszakai műszak. Amikor King nem értett egyet kreatív döntéseikkel, a szerző adaptációival kapcsolatban egy alapvető problémába botlottak.
A Children Of The Corn igazgatója felfedte, hogy nem ért egyet Stephen Kinggel
Francesco Borseti 2016-os könyve A 80-as évekből jött!: Interjúk 124 kultikus filmessel egy olyan kinyilatkoztatást tartalmaz, amely megmagyarázza, miért sikerül oly ritkán King történeteinek hollywoodi adaptációja. George Goldsmith, az 1984-es eredeti forgatókönyvírója A kukorica gyermekei, közvetítette, hogy miért nem látták egymást Kingával: "Tetszettek neki az ötleteim, de Stephen King Stephen King volt, így volt egy konferenciahívásunk hárman, amit Stephen nyitott meg. tájékoztatott, hogy nem értettem a horrort, és elleneztem, hogy ő nem érti a mozit: a horror és a fikció belsővé vált, akárcsak a forgatókönyvét. A mozi külső: vizuális, auditív, inkább érzékszervi élmény.”
Míg Mike Flanagan király filmjei bebizonyítani, hogy egyes rendezők képesek megörökíteni a szerző egyedi horror stílusát a képernyőn, ez nem jelenti azt, hogy Goldsmith téved. Goldsmith álláspontja az, hogy Flanagan munkássága a Kinggel való együttműködésén kívül is atipikusan karaktereinek belső világában gyökerezik. Flanagan rendezői erőfeszítéseinek nagy része, től Oculus nak nek Mielőtt felébredek, hősei fejében játszódik. Hasonlóképpen, King írása arra támaszkodik, hogy elmondja a nézőknek, mit gondolnak és látnak a hősök a fejükben. Ezzel szemben a horrorfilmek nagy része inkább külsődleges, hatásos látvány és hangok határozzák meg.
Stephen King horrorjának nagy részét nem lehet lefordítani a képernyőre
Goldsmith kinyilatkoztatása lehet az oka annak, hogy King írásainak nagy része szárnyal az oldalon, de miért esik el a nagy képernyőn. Például amikor Pennywise sokat hangoztatott végső formája kiderült az 1990-es tévés minisorozatban. AZT, a szörnyet a kritikusok és a rajongók is nevetséges gyújtáskihagyásnak titulálták. Az évek során úgy tűnt, hogy a minisorozat korlátozott hatásköltségvetése lehetett a probléma. Azonban, IT: Második fejezetA Pennywise halála ugyanilyen csalódást okozott, és bebizonyította, hogy a probléma nem a hatásköltségvetésben rejlik, hanem King víziójának oldalról képernyőre történő fordításában. Leegyszerűsítve néhány dolog csak a képzeletben ijesztő.
Tim Curry és Bill Skarsgard is Pennywise-t borzongató gazemberré tette kijelentései és célzásai révén. A bohóc legszörnyűbb bûnének nagy része fel sem tűnik a vásznon egyik adaptációban sem, mivel túl szörnyű lenne filmben ábrázolni. King könyveinek belső perspektívája lehetővé teszi a szerző számára, hogy furcsább, kockázatosabb tartalmakat tudjon megúszni, mint amennyire egy mainstream film vagy tévésorozat képes lenne. Sem adaptációja AZT között hajlandó volt még hivatkozni is a hírhedt csatornajelenetre a Loser’s Club tagjai, és mindkét verzió elvetette Maturint, a kozmikus Teknőst, amely eonokkal ezelőtt hányta fel az ismert univerzumot.
Miért volt Hollywood jobb a Stephen King adaptációival az elmúlt években?
King fantasztikus és megdöbbentő, abszurd tartalmak vad repülésére képes, mert történetei inkább regények formáját öltik, mint képernyőprojekteket. Szerencsére Hollywood az elmúlt években látszólag rájött erre az ötletre, és ennek köszönhetően javult a King adaptációinak minősége. Olyan filmekkel, mint pl A mumus és Mr. Harrigan telefonja, Hollywood bölcsen elkerülte King ajtókat és adaptált novellákat, amelyeket könnyebb játékfilmbe sűríteni. Közben, Gerald játéka és Doktor Alvás trippy álomszekvenciákat és a valóság elvetemítését használta, hogy nyilvánvalóvá tegye King belső világának burkolt borzalmait.
Ezenkívül a legutóbbi King-flopok a szerző munkásságáról és képernyőpotenciáljáról is mesélnek. 2019-es Pet Sematary a remake rosszul sikerült amikor a film elkezdte újraírni az eredeti regényt és annak korábbi adaptációját, néhány meglepetés kedvéért figyelmen kívül hagyva annak forrásanyagát. A Sötét Torony megpróbált egy hatalmas, több regényből álló sorozatot rövid kasszasikerré sűríteni, ami az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb pénzügyi katasztrófáját eredményezte. Szerencsére Flanagan hamarosan kijavítja ezt a tévedést egy kis képernyős adaptációval. Remélhetőleg ez bizonyítja ezt Stephen King Az adaptációk nem mind kritikus vagy kereskedelmi kudarcra vannak ítélve, még akkor sem, ha a múltban küzdöttek velük.