"A szuperhős álom alapvetően romantikus": Grant Morrison, a Star X-Men és a Superman író: "A szuperhősök fasiszták" elmélet

Alan Moore Szuperhősök írásával tette a nevét, de nem titok, hogy a legendás író az elmúlt években kritikusan nyilatkozott a műfajról. Moore kortársa Grant Morrison rányomta bélyegét a vitára, és Moore szuperhőskritikájának cáfolata nem is lehetne tökéletesebb. Mindkét író biztosan tudja, miről beszél, szuperhős remekművekkel, mint pl Őrség, Batman: A gyilkos vicc és All Star Superman közöttük.

Írnak a hírlevelükbe XanaduumMorrison rámutat a legutóbbi Screen Rant-interjúra Alan Moore-ral, ahol az író kijelentette, hogy “a szuperhős álom lényegében fasiszta.”

“Minden bizonnyal érdemes megvitatniMorrison elismeri, megjegyezve, hogy az ötletévtizedek óta kimerítő elmélkedés tárgya volt rajongói és tudományos körökben, valamint magukban a képregényekben.” Morrison számára azonban a kritika hamis, ha figyelembe vesszük a szuperhős képregényiparból való származását.

Grant Morrison szerint a szuperhős álom romantikus

Morrison a Moore-nak adott cáfolatukat azzal kezdi, hogy rámutat, hogy a nagyrészt zsidók képregény alkotók aki a 20. század elején felavatta a szuperhős-jelenséget, valószínűleg visszautasítaná munkájuk hagyatékának minősítését. “Nem tudom, meg leszek-e valaha is igazán meggyőződve arról, hogy a fiatal, munkásosztálybeli, zsidó szuperhős-képregények és -figurák alkotói „lényegében” a fasizmus megtestesülésének szánták történeteiket és hőseiket,– mondja Morrison. A továbbiakban kijelentik, hogy legalábbis az ő szemszögükből:a képregény-szuperhősök kezdeti vonzerejének semmi köze nem volt ahhoz, hogy uralják a gyengébb ellenfeleket és tisztességtelenül nyerjenek csatákat.”

Morrison számára a fellebbezés sokkal egyszerűbb: „Szerettem a szuperhősöket, mert megmentették az embereket, és kedvesnek tűntek, és mert menő jelmezekbe öltöztek, hogy csodálatos, lehetetlen dolgokat műveljenek távoli bolygókon vagy párhuzamos univerzumokon.” A képzelet ereje a futás téma volt Morrison egész munkája során, és az írónő rutinszerűen különösen a szuperhősös történeteik fontos részévé tette, ezzel is súlyt adva a műfajról alkotott elképzelésüknek. Morrison számára attól, hogy valamit elképzelnek, attól még nem lesz kevésbé „valóságos”, ahogyan a szerző elmondja, hogyan viszonyulnak a szuperhősök csatái a felnőtté váláshoz:

“Abban az időben, amikor az elmém a legfogékonyabb volt a riasztó, izgalmas új bemenetekre, a szuperhősök egyfajta jungi nézetébe nyomtam bele. Annak a képzeletnek a lakói voltak, akik készségesen el tudtak fogadni sok olyan ötletet, érzést és félelmet, amelyet a felnőtté válással összefüggésbe hoztam. A mások iránti önzetlen odaadásuk fényes példát mutatott a fiatalok és idealisták számára.”

Grant Morrison a szuperhősöket „ragyogó példa a fiatalok és idealisták számára”

A szuperhőstörténetek sokkal többek lehetnek annál, mint amilyennek hagyományosan bemutatják őket, amint azt Grant Morrison és Alan Moore munkája is példázza. Az időtlen karakterek akkor vannak a legjobbak, amikor nagyon emberi gondokkal néznek szembe nagy, színes környezetben, akár Supermant kénytelen megküzdeni a moráljával. All Star Superman, vagy Doktor Manhattan elhagyja a Földet, hogy újra felfedezze, kiben van Őrség. Morrison Alan Moore kritikájának tökéletes cáfolatába zárja érzéseiket: „Ahogy én látom, a szuperhős álom lényegében kamaszos és romantikus!"Érdekes látni az írókat Grant Morrison és Alan Moore ilyen eltérő nézeteket jelenítsen meg a szuperhősökről, mivel minden legenda felvetése további megbeszélésre érdemes.

Forrás: Xanaduum