Neil Gaiman Sandmanje: A valaha volt 10 legjobb képregénykiadás

Meglehetősen lehetetlen meghatározni Homokbányász's univerzum: sokszínű, univerzális és időtlen. Részben ez az oka annak, hogy ez a Neil Gaiman képregény annyira áhított, mint a képernyőadaptációk forrásanyaga. Annak ellenére, hogy ügyes, különálló kötetekbe sorolták, Gaiman nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy minden sztori önálló olvasmányként működjön, és megfeleljen az általa bemutatott hatalmas karakterkatalógusnak.

Az antológia stílusú Homokbányász kötetek, pl Egy játék róladpéldául jobb kritikákat kaptak, főleg azért, mert Gaiman nagyszerű történetmesélő, és nem hagyja, hogy az olvasók figyelme elkanyarodjon. De a legjobb Homokbányász A problémák azok, amelyek nem dolgoznak túl keményen, hogy szinkronizálják az átfogó témával, hanem önálló történetekké fejlődnek, mivel Sandman perspektívái sokrétűek és alkalmazkodóak.

10 Ezer macska álma – 18. szám

Ennek a történetnek a kiindulópontjában nincs semmi úttörő, de az ismerősség érzése segít az olvasóknak kapcsolatba lépni a perspektívájával. Ez Homokbányász szám Neil Gaiman történetei közül az egyik legjobban adaptálható.

Az emberek felett uralkodó macskák gondolatát különféle médiumokban kutatták, gyakran mitológiával vagy folklórral támogatva. Gaiman története azonban egy leegyszerűsített, de különös világot hoz létre, ahol a macskák felismerik saját hatalmukat, és arról álmodoznak, hogy az embereket bitorolják uraikként. Az antropomorf szög ellenére az ötlet zökkenőmentesen kapcsolódik a Homokbányász az univerzum témáit, sőt, csak erősíti a mitológiáját.

9 Ramadan – 50. szám

A "Ramadan" hihetetlenül hiteles forrásanyaga, és ez a szempont tükröződik a képregényben betűk, narráció és elrendezés, amelyet úgy terveztek, hogy megidézze az Abbászidák művészi esszenciáját Kalifátus. Álom találkozik Harun al Raschiddal, Bagdad kalifájával, aki megjelenik 1001 éjszaka és meglehetősen bizarr üzletet köt, hogy eladja csodálatos városát, így a varázslat soha nem halványul el.

A történet befejezése megpróbálja összekapcsolni a mitikus történetszálat Bagdad valóságával, és sikeresen teremt kapcsolatot a az iraki főváros múltja és jelene, amely különösen viharos időszakon ment keresztül a '80-as évek végén, amikor a képregény közzétett.

8 Homlokzat – 20. szám

Felidézve a DC hős számára Homokbányász zseniális húzás volt Gaiman részéről mert lehetővé tette számára, hogy időnként bekerüljön a fő DC univerzumba. A képregény középpontjában a DC Element Girl áll, és Dream King nővére, Death úgy dönt, hogy meglátogatja az elfeledett szuperhőst.

A képregény az elejétől a végéig lebilincselő, egyedi fókuszt kapott, és mégis elég sokat mond. Egy barát nélküli Element Girl belefáradt egyediségébe, és undorodik a fizikai megjelenésétől. Véget akar vetni életének, de nem tud meghalni. A képregény túlmutat a mitikus vagy természetfeletti elemeken, és feltárja az elszigeteltséget és az emberi rokonság gondolatát, és meglepően reményteli a vége.

7 24 órás étkező – 6. szám

Ez a történet DC hírhedt Arkham Asylum-ját hozza be az elbeszélésbe, mint egy megszökött pszichiátriai beteget, aki a Dreamstone-ban szenved, és pusztítást végez egy helyi étteremben. A sztoriban jó néhány bonyodalmat találunk, a hirtelen narratív ugrások pedig a képregény célját szolgálják azáltal, hogy szokatlan lehetőségek mérlegelésére késztetik az olvasókat.

De a legjobb dolog a képregényben egyértelműen az irányított horror érzése. A történet bizonyos témákat és ötleteket is megmozgat, amelyek a sorozatot rögzítik. "Ha elég sokáig folytatod a történetet, halállal fog végződni" - mondja Bette pincérnő/író, és ez a téma meglehetősen központi AzHomokbányásztörténete, hiszen végül Morpheus belehal a halálba.

6 Calliope – 17. szám

Az HomokbányászAz erkölcshöz fűződő álláspontja miatt Neil Gaiman döntő fontosságú olvasmány. A képregénysorozat nem arról szól, hogy etikát prédikál, vagy akár döntéseket hozzon az olvasók helyett, hanem a sértett és a sértő közötti határvonalat megkülönböztetik. Ban ben Calliope, Homérosz kilenc múzsájának egyikét bántalmazza és börtönbe zárja egy írói blokktól szenvedő önző szerző. Mint sokan Homokbányász történetek, a történet igazán összetett érzelmeket hoz játékba, amelyek miatt az olvasók megkérdőjelezik saját nézőpontjukat.

Gaiman gyakran extrém karaktereket tervez, amelyek valójában segítenek neki belelátni az emberi viselkedés finomabb, megmagyarázhatatlan árnyalataiba. Richard Madoc karakterét úgy alakították ki, mint az ambíció allegóriáját, és Gaiman nagyszerű munkát végez hogy tükröt tartsunk az emberi pszichének, ahelyett, hogy kifejtenénk, mit gondoljunk vagy kit tartsunk felelős.

5 Gyűjtők – 14. szám

Az Homokbányász A képregények a fő sztorivonal (a Dream nyomán) és számos melléktörténet között váltanak. A legtöbb történetet azonban úgy tervezték, hogy önálló narratíva legyen, ami olyan olvasók számára működik, akik nehezen tudják nyomon követni a kapcsolódó fejleményeket.

Ez a kérdés része A babaház kötet, de független horror képregényként igazán remekül működik. Egy szállodában rendezett sorozatgyilkos találkozót követ, és még ha az olvasók nincsenek is teljesen tisztában Dream történetével vagy válságával, képesek lesznek belekötni a történetbe. A képregény párhuzamot von Frankenstein szörnyetegével, és magába foglalja a teremtés és az el nem készítés fogalmát, valamint rávilágít Dreamnek a halandó világgal szembeni elvárásaira is.

4 Season Of Mists – 22. szám

Az Ködök szezonja, kötetként sokkal gördülékenyebb, mint a többi kötet, és sok tekintetben segíti az olvasókat, hogy elmerüljenek a fő történetben: Morpheus történetében és a természetfeletti birodalomban. A 22. számban Morpheus a pokolba készül, hogy megbocsásson egykori szeretőjének, Nadának, akit a pokolba száműzetett. Ez az egész sorozat egyik drámaibb története, de bepillantást enged Morpheus megkínzott pszichéjébe.

Ettől a kötettől kezdődnek a párbeszédek és a monológok sokkal csípősebben, az anyag magasztosságához igazodva és visszafogottabban is. Például Morpheus utolsó sorai a pokolba indulás előtt a legjobban elhangzott sorok közé tartoznak AzHomokbányász.

3 Cluracan meséje – 52. szám

A 8. kötettől kezdődően keretelbeszélésként dolgozza ki a rést, és többnyire bevált a sorozat előnye, mivel annyi hely van a párbeszédnek, a témáknak, a karaktereknek és a mozgásnak világok. Így a képregény szeszélyesebbé, sokoldalúbbá válik, és az olvasók ténylegesen kiválaszthatják a számukra tetszetős, egyetlen kiadású novellákat anélkül, hogy sok mindenről lemaradnának.

Ez a fantasy kalandszám a legjobb illusztrációkkal rendelkezik, és intelligens ugrásokat tesz a narrációban. Annak ellenére, hogy hosszabbak, mint a legtöbb kérdés, a párbeszédek meglehetősen pontosak, ami megtartja a narrációt.

2 The Golden Boy – 54. szám

Gaiman készsége az alternatív valóságok kialakításában jó szolgálatot tett neki Az Homokbányász, különösen azért, mert több birodalmat is képes egyensúlyozni, miközben hű marad az egyes világok lényegéhez. Ez a történet része a Világvége kötet és Gaiman személyes megközelítése az amerikai politikához sugárzik ebből.

Gaiman elismerte Twitter hogy ez a történet még mindig vágyakozóvá teszi, és egyes olvasók úgy találhatják, hogy a történet az emberiség kommentárja, az amerikai válságon keresztül. Az előfeltétele Az arany fiú meglehetősen fantáziadús, sőt különös, de az üzenete vízhatlan, és az a tény, hogy Gaiman valójában egy alternatív valóságot mutat be, és olyan magával ragadóvá teszi, óriási sikert arat a képregényben.

1 Slaughter On Fifth Avenue – 32. szám

Egy játék rólad talán a legmegindítóbb és legérzékenyebb Homokbányász kötet és a sorozat első száma könnyen a legerősebb. Az íve, bár viszonylag kevésbé jelentős a meta-telkében Az Homokbányász, sok világosságot tud adni a célról Az Homokbányász világegyetem.

Gaiman ábrázolása egy fő transznemű karakterről A Wanda nevű filmet széles körben elismerték, és Wanda is talán az egyik legkidolgozottabb karakter az egész univerzumban. Bár a narratívát a fantázia gondolata horgonyozza le, Gaiman folyamatosan megpróbálja fenntartani a valódi küzdelmeket. Remek példa erre egy jelenet, ahol egy női szereplőt nem szívesen látnak egy képregényboltban, utalva a mérgező nerd kultúrára. Az első szám vége is egészen lenyűgöző, hiszen néhány panelből elég sokat elárul, és utal Gaiman nőgyűlölethez való hozzáállására.

KövetkezőA 9 legjobb kapcsolat a Batman Comics-ban, rangsorolva

A szerzőről