A kutatások szerint a Naprendszert mágneses alagút veszi körül
Új tér kutatás azt jósolja, hogy a Naprendszer egy óriási mágneses alagút veszi körül, amely filamentumokból áll, és összeköti az Északi-sarki Spurt és a Tejút-galaxis helyi karjában található legyezőrégiót. Az Orion Arm néven ismert helyi kar a galaxis egy kisebb spirális karja, amely a Föld Naprendszerének otthont ad, kényelmesen elhelyezve a Helyi Buboréknak nevezett relatív üregben.
A galaxisnak vannak olyan régiói, amelyeket nem lehet megfigyelni a látható spektrumban. Vegyük például a Fermi-buborékokat, amelyeket gamma-sugárzással észleltek, és úgy néznek ki, mint két óriási buborék, amelyek a galaktikus központ felett és alatt nyúlnak el. Hasonlóképpen vannak olyan régiók, amelyekben a Tejút-galaxis az anomáliákat csak rádióteleszkópokkal lehet látni, mivel más spektrumokban nem láthatók.
Kutatás a Torontói Egyetemen megjelentek azt állítják, hogy a North Polar Spur és a Fan Region – két a Naprendszer legfényesebb struktúrái, ha a rádióspektrumban nézzük – valójában a következőkkel vannak összekötve szálak. Ezek a mágneses természetű szálak úgy néznek ki, mintha mágneses alagút venné körül a Naprendszert. Az elmélet középpontjában az áll, hogy a mágneses vonalak nem véletlenszerűen jelennek meg, mivel határozott kezdő- és végpontjuk van. Vegyük például a Földet, amelynek szilárd magja úgy működik, mint egy óriási mágneses rúd, határozott északi és déli pólussal. Hasonlóképpen, a Tejút-galaxis is egyfajta hatalmas mágnes, de általános mágneses tere viszonylag gyenge, és elektronfolyamok hajtják végre. Érdekes módon,
A mágneses szál elmélet segíthet megérteni a galaktikus mágnesességet
Visszatérve a legújabb kutatásokra, a tudósok 1960-as felfedezésük óta ismerik az Északi-sarki Sarkot és a Legyezővidéket, de eddig különálló építményekként kezelték őket. Az új kutatás mögött álló csapat azonban azt állítja, ők az első csillagászok, akik összefüggést mutattak ki közöttük, és ez a kapcsolat a rádióban megfigyelhető mágneses szálak formájában létezik vidék. Hasonlóan, a tudósok nemrégiben felfedezték, hogy a jól ismert Taurus és Perseus molekulafelhők azok része egyetlen szerkezetnek, a Per-Tau-nak óriás űrbuborék alakú héj. A Torontói Egyetem kutatóinak ténylegesen meg kellett találniuk az Északi Sarki Spur és a Fan régió közötti kapcsolatot megváltoztatni a látási perspektívájukat oly módon, hogy a rádiójelek úgy tűnjenek, mintha a galaxis lokális belsejéből érkeznének. Kar.
A csapat készített egy számítógépes modellt, amely létrehozta az égbolt térképét rádió régióban nézték meg valamint az északi sarki sarkantyút és a legyezőrégiót összekötő szálak alakjának és elhelyezkedésének változtatásával. A galaxis korongja felett és alatt megjelenő mágneses szálak valójában nem ritka jelenségek, és a múltban több spektrumon is megfigyelték őket. A legújabb kutatások szerint a Földet körülvevő mágneses alagút Naprendszer töltött részecskékből áll, és körülbelül 1000 fényévre terjed ki, távolsága pedig nagyjából 350 fényév. A tudósok még mindig nem tisztázottak azzal kapcsolatban, hogy a mágnesesség hogyan működik galaktikus léptékben az elektronok szerepében médium, de a legújabb kutatások megnyithatják az ajtókat a mágneses izzószál segítségével történő megértéshez elmélet. A kutatás mögött álló csapat most egy nyomon követési tanulmányt tervez, amely galaktikus térmodell segítségével fogja tanulmányozni ezeket a filamentumokat.
Forrás: Torontói Egyetem
Hogyan éjféli mise és soha nem adtam nekem valós ábrázolást
A szerzőről