Hot Fuzz: Miért jelenik meg olyan gyakran a 9-es szám?

click fraud protection

Edgar Wright 2007-es akció-vígjátéka Hot Fuzzfurcsa kapcsolata van a kilences számmal. Hogy ez pontosan miért van, azt gyakran figyelmen kívül hagyták, de a szeretett filmes rajongóit ez nem érheti meglepetésként. Amióta 2004-ben második játékával nemzetközi elismerést szerzett, Shaun of the Dead, Wright stílusa folyamatosan beszédtéma volt azok számára, akik szeretik a húsvéti tojásokat, valamint a filmek széles körére való hivatkozásokat. Emiatt Wright filmjei nagymértékben alkalmasak az ismételt megtekintésre.

Hot Fuzz nyomán a túlteljesítő londoni vezető zsaru, Nicholas Angel (Simon Pegg) Sandfordba kerül, ahol összebarátkozik Danny Butterman (Nick Frost) zsarutársával, Frank (Jim Broadbent) rendőrfőnök fiával. Bár Sandford nagyon távol áll a londoni valóságtól, Angel hamarosan azon kapja magát, hogy megpróbálja meggyőzni a falut, hogy a folyamatban lévő gyilkosságok sorozata nem véletlen és nem véletlen. A rejtély, hogy ki áll ezeknek a gyilkosságoknak a hátterében, és miért, folyamatosan feltárul, és a nyomok megvannak

gondosan szétszórva a filmben. Ami viszont a kilences érintettségét illeti, az lehet, hogy a számjegy részben megválaszolja, hogy pontosan ki tudja az igazságot ezekben a kérdésekben.

A felszínen, Hot Fuzz kezdetben viszonylag egyszerűnek tűnik, akárcsak Sandford. A dolgok előrehaladtával azonban a kilenc előfordulása arra utal, hogy még több zajlik a felszín alatt. Az egyjegyű szám kissé homályosabb módokon látható – például az, hogy Hot Fuzz 2007-ben adták ki (hét plusz kettő egyenlő kilenc), a nyilvánvalóbb esetekre, mint például arra, hogy kilencet festenek spray-vel a falu főterén lévő szökőkútra, valamint egy sikátor falára. A rendőrségi bizonyítékterem kódja történetesen 999, és a film végső csatája alatt Dr. Robin Hatcher (Stuart Wilson) egy lábujját lefújta Danny vadászpuskája, így neki kilenc maradt. Vajon ezek puszta véletlenek? Vagy tényleg van valami mondanivalójuk arról, hogy mi folyik Sandfordban?

Úgy tűnik, hogy Wright kilencet használ mind tematikusan, mind szó szerint a filmben. A kilencre való hivatkozás alapja, hogy Frank Butterman háromszor bedugja a számot a bizonyítékterem billentyűzetébe. A filmben szereplő számok összes többi esete a 999-es számmal jellemezhető biztonság rövidítésének tűnik.

Ami a Sandfordon belüli spray-festett kilenceseket illeti, ez lehet az Edgar Wright célzást tesz a filmjében a pulcsit viselő tinik csoportja arra törekszik, hogy felhívja magára az újonnan érkező Angel őrmester figyelmét. A számkivetettként és feltételezett bűnözőként bemutatott tinédzserek az egyetlen jó sandfordi lakosok, akik tisztában vannak azzal, hogy mi történik. A számokban kifejezett biztonság itt kettős metaforává válik – a pulóverek szó szerint összeragadnak, és mert Sandfordban túlságosan kockázatos aggodalmaik szóbeli megfogalmazása, a segítségért folyamodás névtelenül történik graffiti kilences. Azok a tinik, akik nem ragaszkodnak ehhez a kissé elszigetelt és szorosan kötődő csoportosuláshoz, később halottak lesznek.

Ez az elmélet további hatást nyer abban a jelenetben, amikor egy tinit viselő tréningruhát Angel üldöz, miután kekszet lopott a helyi szupermarketből. Egy ponton a hajsza levezeti Angelt egy sikátorba, ahol egy csapat pulóver éppen most fejezte be a kilences festését a falra. Úgy tűnik, véletlenül kapták el őket, de lehetséges, hogy az egész üldözés szándékos volt, hogy Angel leterelje a sávot? Sajnos a tinédzser keksztolvaj később halottnak bizonyul, hangsúlyozva a benne rejlő kockázatot, ha személyesen felkelti Angel figyelmét.

Az ilyen apró rejtélyek és részletek tartják meg Wright filmjeit végtelenül újranézhető, függetlenül attól, hogy egy évtizede adták ki őket vagy sem. A kilenc használata nem feltétlenül nyilvánvaló (vagy akár hatékony) módszer a kapucnis pulóverek számára, hogy segítséget kérjenek, de a szám szerepeltetése Hot Fuzz új titokzatos elemet ad az amúgy is rendkívül szórakoztató filmhez.

Ant-Man 3 írói viccek a megjelenési dátum késleltetéséről hamis szkripttel

A szerzőről