Alita: Battle Angel Visual Effects csapatinterjú

Val vel Alita: Csata angyal, a Lightstorm Entertainment bebizonyította, hogy a csodálatos effektusok nem változtatják meg a karakter emberségét vagy egy történet empátiáját. A VFX csapat mögött Avatar megszerette a világot Rosa Salazar előadása tágra nyílt szemű kiborgként, odáig, hogy a közönség egyszerre emberként kezelte, miközben elfelejtette, hogy egyáltalán van ott ember.

Most, hogy Alita leszállt a Oscar-díj jelöltek a vizuális effektusokért, Screen Rant beszélt a projekten dolgozó művészekkel arról, hogyan tervezték meg a karaktereket, mit tanultak Avatar, és mikor számíthatnak a rajongók a folytatásra.

Folyamatosan kérdezem Rosa Salazart, hogy mikor kapjuk meg a következő Alitát, és azt mondja: "Ki kell raknod."

Richard Baneham: A Rosa része a legfontosabb dolog, és örülök, hogy megtaláltad, és megtetsz neki. Mert ez a szereposztás a film sikere vagy kudarca, ott és akkor. Arról van szó, hogy Rosa előadását Rosától a képernyőre vigyük. Ez mindenekelőtt az, amit meg kell védenünk.

Mike Cozens: Ez a karakter az ártatlan és gyerekes karakterből fakad, és mindezek a szenvedélyes reakciók a világra amibe a film elején belebukik ehhez a fejlett harcos nőhöz a film végére. film. Rosa ezt a produkció során egyedi pillanatokban adja elő újra és újra, és a mi munkánk véget ért hónapokig tartó utómunkálatok során ragaszkodni kell ehhez, kihasználni, és gondoskodni kell arról, hogy a karaktere beleférjen Alita.

Az animeadaptációk nem voltak a legsikeresebbek az Egyesült Államokban, de nagyszerű munkát végzett a kivitelezésben. Mi a titka annak, hogy mindezen karaktereken dolgozzunk, mint például Ed Skrein karakterén?

Richard Baneham: Ismét egy remek színész. Ez az egyetlen legfontosabb kijelentés.

De a látvány ebben a filmben annyira lenyűgöző. Ha megkapja ezeket a karaktereket, mi a legszórakoztatóbb dolog, amivel elkezdhet játszani, miután megkapta a forrásanyagot?

Richard Baneham: Volt egy pillanat, amikor Zapannak szabaddá vált a légcsövéje, a nyakán ezekkel a túlnyúlt csövekkel. Azt javasoltuk, hogy lődd át a kezed, és ragadd meg azt a légcsövet. Ez a mókás dolog. Ott kapnak engem.

Mike Cozens: A karaktertervet használod az akció felpörgetésére.

Richard Hollander: Ed karakterével, Zapannal kapcsolatban valószínűleg az arc volt a legnagyobb dolog a produkciós tervezésben. Az arc Ed arca volt, de aztán a bensőnek be kell esnie. Nem ugyanazon a bőrszinten van, ami probléma volt. A megoldás az volt, hogy egy protézist helyeztek rá, ami valóban elkezdte feljebb emelni a szélét. Tehát volt ott egy gerinc, amellyel ezek a srácok dolgozhatnak, és azt a benyomást kelthetik, hogy az arca ehhez a mechanizmushoz van kötve.

Richard Baneham: Ez a kiborg gidája. Bőrt szeretne egy gép külsején.

Eric Saindon: Számomra ez a negatív terek azokban a karakterekben, mint Ed. Átlátni és ha látjuk rajtuk ezt a negatív teret, az segít megszilárdítani azt a tényt, hogy ez nem valaki a kosztüm. Ez egy kiborg, akinek az arca van hozzá.

Mike Cozens: Érdekes módon ez egyenesen ellentmond annak, amit próbálunk csinálni, de nagyon jó és művészi módon. A mi feladatunk az, hogy az Alita modell Rosa előadását életre keltsük, és elfeledtessük veled, hogy ő az igazi, az arcteljesítmény szempontjából. De érzelmi szempontból ez az, hogy úgy érezze, teljesen megvalósult.

Nem csak a negatív terek, hanem a test mechanikai elemei is teszik protetikus érzést.

Eric Saindon: Ugyanannak a filmnek a két karakterének kontrasztja is az, ami sokkal jobban elhiteti az embert.

Mike Cozens: Ez egy igazi világ a kiborgokkal.

Amikor a filmet néztem, majdnem elfelejtettem, hogy Rosa Salazar nem így néz ki a valóságban. Az Oroszlánkirálytól, a Star Warstól és a Marveltől eltérően ezt a világot a semmiből kellett megalkotnod, de nekünk megvolt az anime és a manga, amiből elmenthetsz. Beszéljen nekem a valódi világ digitális felépítésének kihívásairól az Alitában.

Richard Baneham: Volt ránk nyomás, hogy tiszteljük ezt a világot.

Eric Saindon: Szerencsére jó kiugrási pontunk volt. A mangából sok volt ebből a világból, például Solom és az Iron City dizájnjából. Ennek a dizájnnak nagy része onnan származik, és a különböző kultúrák olvasztótégelye valóban hozzáadja az Iron City életének sokszínűségét.

Richard Hollander: És ráadásul egy kis pörgés Robert Rodrigueztől, és egy nagyszerű dizájn, amelyet sok éven át fejlesztettek. Az egyik előnye az ilyesminek, mert kapott egy koncepciót, majd egy ideig szunnyadt, mielőtt új életet kapott és tanult volna az eredeti koncepcióból.

Tehát szilárdan hiszek abban, hogy valahányszor újracsinálsz valamit, nem fogod feltétlenül megölni, ha helyesen csinálod. Javítani fogsz rajta.

Richard Baneham: Egészen 2005-ig megy vissza, amikor elkezdtük az Avatar tesztelését. Azt hiszem, az ILM végezte az eredeti tesztet, de még abban sem voltunk biztosak, hogy a Battle Angelt vagy az Avatart fogjuk-e elkészíteni.

Annak bizonyítékaként jelentünk meg, hogy az ingatlan olyan erős, amilyen, és meg kell csinálni. Ez egy nagyon-nagyon gazdag világ, amelybe sok szempontból még csak most csaptunk bele. A történetben csak arra a pontra érkezett, amikor felismerte igazi önmagát. Még csak nem is történt semmi.

Talán két éve beszéltem Jon Landau-val, és azt mondta, ha nem így lett volna Avatar, ez valószínűleg nem készült volna el.

Richard Baneham: Nos, az Avatar végén rájöttünk, hogy sok szempontból kétszer készítettük el a filmet. Egyszer itt a színpadokon Los Angelesben, majd a WETA-ban újrakészítettük. Most tulajdonképpen egy teljesen integrált rendszerünk van, ahol a WETA szoftver az, amit beforgatunk.

Ez a projekt, amely a kettő között zajlott, az evolúció során, serény volt. Az eszközkészlet azért jött létre, hogy lehetővé tegye számunkra egy nagyon egyedi munkafolyamat elvégzését, amely inkább ciklikus és organikus munkafolyamat volt, nem pedig lineáris folyamat. Sikerült olyan felvételeket készítenünk, amelyeket szeretek a CG-ben, szóval szerezz be néhány tányért, de voltak ötleteink, hogyan fog menni, úgy hangzik, mintha összejövünk.

Mike Cozens: Kapnánk egy kis felvételt Los Angelesben, néhány kulcsképkocka animációt Új-Zélandon összeszerelve Új-Zélandon, majd visszaküldjük LA-be virtuális kameráért.

Richard Baneham: Amikor pedig virtuális kamerát csináltunk, vissza tudtunk térni a mangához, és megkerestük, hogy konkrétan mi a bevált manga keretekkel kapcsolatos. Tehát szó szerint találkoztunk, hogy megnézzük, milyen érzést kelthetünk az ingatlanban.

Alita híd volt két világ között. Együtt kellett élnie egy élő fellépéssel.

Mike Cozens: És ennek a vad digitális dizájnnak, mint például ezeknek a nagy, egészen eltérő kialakítású gépeknek össze kell hangolódnia.

Legyünk őszinték. Lesz még folytatás, nem?

Richard Hollander: Ön egy nagyon különleges helyen van, ahol az övék ez az ingatlan. Menj oda és segíts nekünk.

Richard Baneham: Az igazság az, hogy a dolgok fiskális oldala valóság. Ez a film itt az Egyesült Államokban nem igazán jutott el akkora közönséghez, mint kellett volna, pedig külföldön nagyon sikeres volt. De vigaszt kereshetünk, hogy minden egyes alkalommal, amikor beszélgettünk valakivel, aki későn látta a filmet, vetítést vagy repülőn, azt mondják: „Sokkal jobb film volt, mint gondoltam. Más, mint gondoltam." Jó látni.

Nagyon remélem ezt az Oscar-lökést, mert Alita megérdemli. Annyira lenyűgöző vizuálisan, és mégis karaktervezérelt. Lenyűgöző, ahogy Rosa Salazar előadása túlmutat a hatásokon; láthatod az érzelmet a digitális szemében.

Richard Baneham: Ez volt a célunk. Célunk, hogy átvegyük Rosa teljesítményét, és biztosítsuk, hogy az Alita formájában megjelenjen a képernyőn. Hogy mindent megkapjunk, amiért olyan keményen dolgozott, és hogy ne veszítsük el útközben.

Richard Hollander: Ez az oka annak, hogy az emberek ragaszkodnak a filmhez. Másfél órát van bent, mint CG karakter. Elfelejti, mert ott vannak Rosa előadásai. Mindenki megvette, mert láttad őt.

Alita: Csata angyal jelenleg megvásárolható Blu-ray, 4K Ultra HD és DVD-n.

Első pillantás a Star-Lordra a Guardians of the Galaxy kötetben. 3