A Disney legszeretetreméltóbb robotja eredetileg nem volt annyira ölelhető

click fraud protection

Baymax, az imádnivaló egészségügyi társrobot, a Walt megjelenése óta ellopja a rajongók szívét Disney Animációs Stúdió film, Nagy hős 6 2014-ben. Tadashi Hamada, Hiro Hamada tini zseni bátyja által épített Baymax mindenkinek megmutatta, hogy a robotoknak nem kell szögletesnek és fémesnek lenniük. A harci fejlesztései után is komoly ütést kapott. Ez a szerethető robot azonban nem mindig tűnt olyan aranyosnak és ölelhetőnek. Valójában fenyegetőbben nézett ki, és semmi köze az egészséghez.

Nagy hős 6 történetét meséli el Hiro Hamada, egy tinédzser zseni aki sok bajba kerül. Hála testvérének és némi innovatív gondolkodásmódnak, Hiro egy tekintélyes egyetemre kezd járni. Bátyja halála után Hiro és új barátai szuperhőscsapatot alkotnak, hogy igazságot teremtsenek és megmentsék a helyzetet. A film nagyon sikeres volt, és egy animációs sorozatot szült, amelyet 2018-ban kezdtek sugározni. Ez a sorozat a harmadik és egyben utolsó évadnál tart, de a Disney Animation bejelentette a spin-off sorozatot, melynek címe 

Baymax! Ez a sorozat a tervek szerint 2022-ben érkezik a Disney+-ra. A film egy kétkötetes mangasorozatot is ihletett, míg az animációs sorozatnak van egy képregénye, amelyet az IDW adott ki. Ezek azonban nem a csapat képregényes bemutatkozásai.

Amit néhány rajongó talán nem tud, az az Nagy hős 6 a Marvel Comics által létrehozott szuperhőscsapat ihlette. A csapat először 1998-ban lépett fel Sunfire & Big Hero 6. Ez a minisorozat az X-Men karaktert, Sunfire-t használta, és őt használta központi elemként a Big Hero 6, Japán saját szupercsapatának megalkotásához. A sorozatban az egykori gonosz, Ezüst Szamuráj is szerepelt. A sorozat három kiadásig futott. Legközelebb a Big Hero 6 készült megjelenés volt benne Alfa repülés #9 (2004). 2008-ban a csapatnak saját, öt számból álló minisorozata volt, és sok minden megváltozott. Új tagok kerültek be (Fred és Wasabi No-Ginger), és a művészeti stílus sokkal jobban megfelelt a mangának vagy animének, mint egy tipikus Marvel-képregénynek. A film rajongóit leginkább az lepheti meg, hogy Baymax megjelenése mennyit változott oldalról képernyőre.

A Baymax mindig is robot volt, de más céllal. Eredetileg egy testőr volt, amelyet maga Hiro épített, mivel Hirónak nem volt testvére. A filmben Baymax annyira imádnivaló és ölelhető, mert megközelíthetőnek kell tűnnie. Egy egészségügyi társ gondoskodik az emberekről, és nem nézhet fenyegetően. Az eredeti Baymax-szal nem volt ilyen probléma. Olyan keménynek tudott kinézni, amennyire Hirónak szüksége volt rá. A Baymax első iterációja a Kingpinhez hasonlóan nézett ki, tányérsapkával és csíkos öltönyvel. A 2008-as sorozatban ez a megjelenés megmaradt, de egy új művészeti stílusban letisztították. Megtartotta a tányérsapkát, és még mindig úgy tűnik, mintha Wilson Fisk lenne rossz álruhában. Az eredeti képregényben a Baymax átalakulása is szerepelt, amikor harcra volt szükség. A Baymaxot eredetileg szintiformának és sárkányként jelenhet meg. A 2008-as sorozat ezt a formát öltötte, bár voltak karaktervázlatok, amelyek megpróbálták frissíteni a megjelenést. A nagy harcokban Baymax önmaga mech-változatává változik. Ez nagyon távol áll attól a páncélozott megjelenéstől, amelyet a filmben mutat, fehér, zöld és sárga színpalettával az edzési szakasz zöld és szürke színe helyett, vagy az ikonikus fehér és piros megjelenés helyett, amikor a csapat eléri a célt csúcs.

Nagy hős 6hosszabb múltra tekint vissza, amit a legtöbb rajongó valószínűleg gondolna, de a film rengeteg változást is hozott, amelyek meglepőek. Ha a Baymax eredeti kinézetét és célját megtartották volna, a film megtette volna egészen más története volt. A karakteren végrehajtott változtatások extra szerethetővé, megközelíthetővé és számos komikus pillanat forrásává tették. Baymax továbbra is hatékony védelmezője Hironak, de felpuhítása lehetővé tette, hogy Hiro fizikailag aktívabb legyen szuperhős szerepében.

A Bosszúállók 750. számának bepillantása a lenyűgöző új kor gazembereit mutatja be

A szerzőről